Csanda Sándor: Első nemzedék
A líra - Földes Sándor
irodalom humbug. Vajon más-e az író, mint egyébként? Állítom: ugyanaz, sőt éppen fokozott mértékben, fokozottan — ember. És értékmérő irodalmilag is csak — csak! — ez lehet. A küldetés művészet, nem művészkedés. Munka az bizony, közönséges, piszkot érintő, ökölt szorító, vért sajgó, izzadságos, de — építő munka. A toll nem kiváltság jelvénye, de munkaszerszám, mint a kalapács: az írás hites cél, és nem terméketlen játék. Ki verset, drámát, regényt ír — a versen, drámán, regényen túl és általa még más létrehozását is kell akarnia. (Korunk 1927. 138.) Az idézett program már meghaladja (politikai radikalizmusával) Kassákék aktivizmusát, s lényegében azonos a kommunista párt által propagált proletárirodalom kitűzött céljaival. Földes a húszas években gyakran ír a pártsajtóba, s az akkori irodalmi beszámolókban is kommunista költőként emlegetik. Egy cikkében (Emberirodalom) „balról" bírálja fegyvertársa és embertársa, Fábry Zoltán humanista irodalmi koncepcióját is: Igen, kedves megváltók, a művészet meghal, és élet születik. Az életet igazság támasztja fel, és nem sajnálkozó, szentimentális, mindent emberré-mázoló babona. Az igazság pedig: „nem teória, de egy tény, az élet maga: — szabad és független emberek közössége" (Bakunyin). A babonákkal tehát le kell számolni, mielőtt nagyra híznak. Az „emberirodalom ,y babonájával is. A vezérszó konstruktív elánját csak tartalmának realizálása és útjának relatív meghatározása adhatja. A szó mai csengése kell. (Korunk 1926. 648.) Az idézetből kitűnik az a proletkultos, ultrabaloldali nézet is, hogy a művészetet nem törvényszerűségei alapján értékeli, hanem alárendeli a politikának, a mozgalmi gyakorlatnak, s ez a szemlélet lett a pragmatikus, sematikus szocialista irodalom tévedéseinek egyik forrása. Amint látjuk, ez a sematikus irodalomszemlélet nemcsak a későbbi szocialista realizmusban volt meg, hanem még előbb, a szocialista avantgardizmusban is (Földes mindvégig expresszionista maradt), s történelmileg a munkásmozgalom akkori helyzetéből, szükségéből érthető meg. A mozgalom szempontjából ekkor az élet, az igazság valóban fontosabb volt, mint a művészet, de ebből arra következtetni, hogy a „művészet meghal", téves és művészetellenes állítás. A húszas években Földes egy-egy brosúra terjedelmű kiadványban elbeszéléseket és drámai jeleneteket is közzé tett. Fenti programjának megfelelően ezek nem hagyományos elbeszélések 62
