Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Földes Sándor

Nyújtsd felém, Testvér, átkozott kezed, gyűlölt kezed, az élet-hideget — csontváz-ujjad legyen a szörnyű híd, mely igazult világokba bekapcsol, hogy keringjem poétás álmaim továbbra is Szép és Igaz körül. . . a Golgothás nagy Veled-rokonsága tegye könnyűvé az ítélkezést betűk, álmok és önmagam felett. Testvéren már akkor is mindig a proletárt, az elnyomottat értette, s expresszionista lírájában egyre radikálisabb, lázítóbb képeket találunk. Harcot hirdet a hagyományos ízlés és költészet ellen, úgy véli, hogy a forradalmi korszak költője nem énekelhet „cifra dalokat", a lírának is az osztályharcot, a forradalmi öntudatra ébresztést, az eljövendő változásokat kell szolgálnia, s ezzel függ össze, hogy a Tömeg című kötetében, 1923-ban a hagyományos formájú, rímes-ritmikus verseit már a „megtagadottak" közé sorolja. Radikalizálódó szocialista lírájában egyre több groteszk képet (ezzel az akkori világ zűrzavarát tükrözteti), epikus, a köznapi életből vett motívumot és politikai program verset találunk. Átkozott legyen, aki hallgat! haldoklónál élesebben ordíts! te vagy a haldokló, te vagy a gyilkos! átkozott, ki cifra dalt dadog: Európa bűnbarlangjában tarka kártyákkal sorsolják véred —• Testvér ! ledobom a kendőt akasztottak utolsó pillantásáról, mit titkoltak előled, mert: te vagy! és szemgolyóid mutatom hős-mészáros-lázban te átszögezett, megrugdalt, bemocskolt! szikraszavú ember: pokol a némaságod — (Európai változásokra) Az idézett versrészlet előtt egy Batsányitól vett mottó áll: Kiknek vérét a természet kéri, / Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, s érthetővé teszi a homályos, egymásra halmozott metaforákat: Földes szocialista forradalomra lázítja a XX. század el60