Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Forbáth Imre

letezés jellemzi lírai útját. Költészetében a festői, vizuális képek uralkodnak, valósággal festő lírikus, s a zenei eredetű ritmus csak elvétve és csak későbbi költészetében fordul elő. A költői képek, imaginációk ájtatos tisztelete néha szinte szürrealista jellegű. Egy-egy verse azonban erősen eltér Kassákék modernizmusától, s főként realista motívumokat tartalmaz (A barátról; Anyámnak; Szolga éneke). A költő 1924 körül szakít Kassákékkai, s később szembekerül Kassákkal, ha nem bírálja is olyan élesen, mint ennek a csoportnak Moszkvába emigrált költői. A maistáktól való elfordulás után kezdődik Forbáth költői pályájának második, a realizmus és a szocializmus jegyében fejlődő, de régebbi avantgardista és villoni motívumaival teljesen sohasem szakító periódusa. Érdekes paradoxon, hogy míg a gyakorlati életben — így újságcikkeiben és tanulmányaiban is — gyakran szektásan dogmatikus párttagként nyilatkozott (például a Sarló-mozgalom vagy a Masaryk Akadémia ellen), költészete mindvégig antidogmatikus jellegű maradt, és nem szolgálta a személyi kultuszt sem. Későbbi lírájára elsősorban Apollinaire művészete hatott, ezt főként szürrealista imaginációi tükrözik. Apollinaire követésében ösztönzőleg és közvetítően hathattak rá a kor legjelentősebb szocialista cseh és szlovák lírikusai, mint például Vítězslav Nezval és Laco Novomeský, akikkel Prágában állandó személyes kapcsolatot tartott fenn. Büszke volt arra, hogy Nezval őt egyik költeményében is megemlíti: 5 a sarokban mosolygó-kék szemekkel Forbáth Imre ült.. . A húszas évek Prágájában cseh, német, szlovák és magyar értelmiségi fiatalok rendkívül élénk szellemi életet alakítottak ki; Forbáth gyakori vendége volt szinte valamennyi irodalmi kávéháznak, s megemlékeznek róla mind a négy nezmezetiség írói. Az Edison kávéházban a forradalmi magyar értelmiséggel szokott összejönni: Dr. Bauer Ervin biológussal, Fekete Imre mérnökkel, Bányai Pállal, a romániai Szilágyi Andrással (Prágában volt orvostanhallgató), és illusztris vendégként meg szokott itt jelenni Bernáth Aurél, aki akkor adta ki első szép grafikáit. Az állandó törzsvendégek ott szövögették „világrengető" avantgardista művészálmaikat, egyébként nyomorban élő, bohém főiskolások voltak, akiknek egy rendes ebédre sem volt pénzük, s az egyetemen éveken keresztül ismételtek egy-egy vizsgát. A legjelentősebb 50