Csanda Sándor: Első nemzedék

Kitekintés - Irodalom

Csanda Sándor 1927-ben született Kisújfalun. Iskoláit szülőfalujában, Érsekújvárott és Budapesten végezte, magyar—szlovák szakos tanári képesítését (1952) Pozsonyban szerezte. 1951-ben Sas Andorral megszervezik a Komensky Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékét. 1951-től tanársegéd, majd adjunktus (1954), később docens (1962), illetve 1974-től egyetemi tanár, majd tanszékvezető. Oktatói munkája mellett kezdettől fogva a népművelés, a tudományos ismeretterjesztés, a tankönyvírás terén is tevékenykedik. Fő kutatási területe az irodalomtörténet. Művei: Peter Jilemnicky műveiről (1953), Magyar írók Csehszlovákiában (egyetemi tankönyv, 1953), Magyar—szlovák kulturális kapcsolatok (1959), A törökellenes és kuruc harcok költészeténekmagyar—szlovák kapcsolatai (1961), Valóság és illúzió (1962), Csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok (1963), Hidak sorsa (1965), Első nemzedék (1968), Harmadik nemzedék (1971), Balassi Bálint költészete és a közép-európai szláv reneszánsz stílus (1973), Szülőföld és irodalom (1977).