Csanda Sándor: Első nemzedék

Kitekintés - Irodalmunk fejlődése 1945 után

ez a harmónia bomlott fel 1967-ben közreadott Kettős űrben című kötetének verseiben. A költő befelé fordult, személyes világának feszültségeit vizsgálta. Tőzsér harmadik verseskönyve, az Érintések (1972) már szinte teljesen e személytelen és elvonatkoztatott költészetet mutatja. A képek hideg objektivitással ábrázolják a valóság töredékeit, groteszk módon idézik fel a szülőföld emlékvilágát. Válogatott verseinek gyűjteményét Genezis (1979) címen jelentette meg. Ugyancsak az ötvenes évek végén lépett fel a szlovákiai magyar költészetben CSELÉNYI LÁSZLÓ (1938—). Munkásságának kezdeti alakulása egy egész költőnemzedék sorsából ismerős: falusi gyermekkor, városi diákévek után kezdett verset írni, s a költészetben kereste azt az erőt, amely fenntartja személyiségét és tájékozódni segíti a merőben új tapasztalatok között. Első kötetei: a Keselylábú csikókorom (1961) és az Erők (1965) a hagyományőrzésben, egyszersmind a megújulásban találták meg karakterüket. A fiatalos költői harmóniát korán megbontották a nyugtalanító tapasztalatok és felismerések. Ez a nyugtalanság vált feszültebbé a későbbiekben. A modern kísérleti költészet vonzásában keletkeztek Cselényi költői montázsai és parafrázisai is, amelyekben a magyar, illetve európai irodalom és művészet nagy egyéniségeinek emlékét idézi fel. Válogatott és új költeményeit Krétakor (1978) című kötetében jelentette meg. Zs. NAGY LAJOS (1935—) versei a nyolc fiatal költő antológiájában még keveset árultak el későbbi fejlődéséről. Második önálló verseskötete: Tériszony (1968) a szlovákiai magyar líra jelentős nyeresége. E kötet versei groteszk világlátásról, ironikus hangvételről tanúskodnak. Harmadik kötetében (Üzenet a barlangból, 1971 ^ fanyar, tökéletesen kimunkált, sajátos költői nyelvig jutott el. Továbbra is előszeretettel alkalmazza a groteszket, mely az álszenteskedést és képmutatást leplezi le. Későbbi költészetében a meglepő, váratlan és szokatlan képzettársításokat nem a meghökkenteni akarás szándéka hozza létre (ahogy a nyelvi eszközök sem maradnak meg az öncélú játékosság szintjén), hanem sajátos világlátása és egyéni valóságábrázolása, melyeknek a leleplezés, a valóság megismerése a célja (Isapur panasza, 1978,). 330