Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Győry Dezső

Győry Dezső Emberi hang című költeményéből való ez az idézet, s mint cseppben a tenger, megtalálhatók benne lírájának legfontosabb jellemvonásai: küldetéstudat, hit, tettvágy, haladás, magára hagyottság, messianizmus. Győryről többen is megállapították már, hogy ő volt a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom legtipikusabb költője. Költői világképe és programja eszmeileg a Sarlóhoz áll legközelebb, s vele volt kölcsönhatásban, de bizonyos szálak (például a humanista magyarság eszméje) Fábry Zoltán publicisztikájához is kapcsolják. Sok közös motívum van Győry, a Sarló-mozgalom és Fábry eszméi között. Ady-hatás (átmenetileg Kassák-hatás is), kisebbségi sorstudat, ezzel kapcsolatos szélesebb perspektívájú (főként Kelet-Európát érintő) humanizmus, új típusú nemzeti öntudat, más népeket megbecsülő internacionalizmus, romantikus hajlam, politikai illuzionizmus, egyéni és közösségi sors egybekapcsolódása. Igaz, nem kevés különbséget, sőt ellentmondást is találunk Győry költői világképe és a vele rokon világszemléletek között; pl. a marxizmushoz, az osztályharcos szemlélethez nem jutott oly közel, mint Fábry vagy a Sarló egyes vezetői, s a magyar nacionalizmustól sem tudott oly következetesen elszakadni. Móricz Zsigmond találóan állapította meg róla még első feltűnést keltő verseskötete, az Új arcú magyarok megjelenése alkalmából: Elsősorban s teljesen politikai költő. Valaki, aki ennek a nemzetnek egyetemes problémáitól terhes, s aki rá még az elszakított s babiloni fájdalmakba szorított kis magyarságnak gyötrelmeitől színezetten végzetes . . . Csak Ady élte ennyire magyar voltát, ilyen kínlódva, ilyen verejtékesen, ilyen imádsággal, ennyire minden pillanatában, ennyire sorsküldötten. A kisebbségi helyzet Győry számára elsősorban erkölcsi és szociális kérdés volt. A századfordulón született Rimaszombatban, értelmiségidzsentri családból, elhunyt Budapesten, 1974-ben. Első írásait még apai nevén (Wallentinyi) tette közzé, később anyja vezetéknevén válik ismert költővé. Életrajzi vonatkozású lírájában valóságos nemzedéki komplexussal viaskodik: Jaj, rémes sors ez: apát félteni, s nagy borzasztóság, hogy titeket f éltünk új rossz időknek rossz gyermekei — 32