Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Szalontai Rezső

keli Győry lírájának jelentőségét: Mert Győry poézise egy romantikus izű realizmus stílusán át a Tett és a Művészet szintézisét kovácsolja. Azért lett egy nemzedék szava, s azért lesz ismét, mint emelkedő írói hitele mutatja, a mi lelkiségünk hites helye és őrzője. Látszólag mintha e dolgozatban csak egy költőről, Győry Dezsőről lett volna szó, holott itt a szlovenszkói magyarság szellemi vajúdását elemeztük. Mert Győry és ez a vajúdás azonosak már egymással. Szalatnai további, szakszerű felkészültséggel írt tanulmányai, esszéi, kritikái főként a Korunkban, a Magyar Figyelőben és magyarországi folyóiratokban jelentek meg. Lelkes ápolója a magyar—szlovák és a magyar—cseh irodalmi kapcsolatoknak is. A Van menekvésben közölt Az új szlovák generáció irodalma című tanulmányában hozzáértéssel és jóindulattal értékeli a DAV tevékenységét is. Legújabb összefoglaló műveiben: A cseh irodalom története (Budapest, 1964) és A szlovák irodalom története (Budapest, 1964) azonban igazi irodalomtörténeti értékelések mellett szubjektív nézeteket is hangoztat. Mint műfordító számos cseh és szlovák irodalmi alkotást fordított le magyarra, s társszerkesztője volt a nyitrai Híd-antológia harmadik, a cseh és szlovák irodalmat bemutató kötetének. A felszabadulás után az író egy ideig a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban dolgozott, majd 1948-ban áttelepült Budapestre. Ott is élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki, a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1945 után kiadott jelentősebb művei: Alois Jirásek (tanulmány a Mindenki ellen című regény fordításához, Bp., 1954), Petőfi Pozsonyban (1954), Kempelen, a varázsló (regény, Bp., 1957), Juhász Gyula hatszáz napja. (Bp., 1962) Móricz Zsigmond szlovákiai kapcsolatairól az Este tűz mellett című válogatáshoz írt tanulmányt. 309