Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Sas Andor

rendezetlen papírhalmazt tartalmazó levéltárából több kötetnyi dokumentumot, történeti forrásanyagot gyűjtött össze, amelyekből még 1927-ben kiadott egy könyvet Szabadalmas Munkács város levéltára címmel. Ez a mű Kárpát-Ukrajna történetének egyik jelentős forrása, amelyet gyakran idéznek napjaink szovjet tudósai is. Az 1930-as években Sas Andor átkerül a pozsonyi magyar tanítóképzőbe, és tanítványai közül nem egyben felébreszti a tudományos érdeklődést. Tanulmányaival, újságcikkeivel pedig őszintén és következetesen szolgálja a csehszlovák—magyar közeledés ügyét, mely nálunk lelkiismereti elkötelezettséggé lett minden humanista írástudó számára. Ekkor írja folytatásokban a haladó értelmiség kedvelt lapjába, a Magyar Újságba Riedl Szende hídverési kísérlete a cseh és magyar szellemiség között a Bach-korszak Prágájában című kismonográfiáját, amelyben nemcsak teljes képet ad a cseh—magyar kulturális kapcsolatok e kezdeményező munkásáról, hanem egyúttal szélesebb betekintést nyújt, nélkülözhetetlen adatokat is szolgáltat a cseh—magyar barátság történetéhez. E tanulmány számos megállapításával az író már itt olyan elveket hangoztatott, amelyek csak később, szocialista államunk művelődési politikájában érvényesültek. A fasizmus évei (1939—1945) Sas Andor teljes elnémítását jelentik, sőt puszta létét is fenyegetik. A felszabadulás után, néhány keserű és kényszerű év elteltével (1945—1948) kisüt az általa oly szépen jellemzett „jégtörő február" napja. 1951-től a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar tanszékének vezetője, 1959-től haláláig pedig a Komenský Egyetem tanszékvezető docense. A felszadulás után megjelent újabb művei: Történelmi és irodalmi tanulmányok (1953), Magyar humoristák (1954), Egy kárpáti latifundium a hűbériség alkonyán (1955), valamint Eötvös József, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Fazekas Mihály, Gárdonyi Géza Móra Ferenc könyvei elé írt bevezető tanulmányai. Halála után, 1973-ban jelent meg régebben írt jelentős történelmi monográfiája, A koronázó város (A bécsi kongresszustól a nagy márciusig, 1818—1848). A mű Pozsony, a nagy múltú város történetének 1818-tól 1848-ig terjedő időszakával ismertet meg bennünket: milyen is volt Szlovákia mai lüktető ritmusú fővárosának élete a múlt század első felében. A város etnográfiai és művelődési szem306