Csanda Sándor: Első nemzedék
A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Balogh Edgár és a Sarló
montázsszerű politikai cikkeket stb. tartották igazi forradalmi irodalomnak. Mai szemmel nézve szinte csodálatos, mennyit tudtak veszekedni e kétféle koncepció miatt, s Fábry Zoltán, a távol élő főszerkesztő, alig tudta áthidalni az ellentéteket. A Hét próba enyhébb formában megismétli Rotorékkal szemben a régi vádat (eredetileg Balogh „kispolgári vörös giccsnek" nevezte jelszavas irodalmukat), de újból adós marad saját álláspontjának esztétikai megokolásával, s a Sarló pártolta „dokumentumirodalmat" kritikátlanul túlértékeli. Abban igaza van a szerzőnek, hogy Száraz Jóska ifjúmunkás életrajza közelebb áll a szlovákiai magyar dolgozó érdeklődési köréhez, mint a Világoktóber című vers elvont tételei (konkrétan erről is vitatkoztak), de annál kevésbé érthetünk egyet azzal, hogy ezt a primitív színvonalú dokumentumirodalmat úgy értékeli, mint az irodalmi fejlődés csúcsát, s látszólag megfeledkezik a régebbi nagy triászról: Adyról, Móriczról és Szabó Dezsőről is. A Sarló kongresszusán — igaz, ebben a korban másutt is — a szocialista irodalmat a politikával tévesztették össze, s Balogh ezt így értelmezi: Ha már nem fogadtuk el fejlődésünk e szakaszán a minket útnak indító Győry Dezsőt, meg kellett végre vallanunk azt is, miben nem tudtunk egyek lenni Földes Sándorral vagy Fábry Zoltánnal sem, holott felzárkóztunk politikai arcvonalukra. „Ma a megváltó tömeg utáni vad vágynak — mondta Peéry ( s nem is ő, hanem általa mindnyájan) —, folyton csak a végső perspektívát felvázoló fanatikus hitnek a költészete, s az írókat szinte személyileg felelősségre vonó s így a tudományos történelmi materializmustól távol álló türelmetlen esztétika úgy tűnik fel, mint a szlovenszkói reakcióvalóságnak erős antitézise. Természetesen a dialektikus fejlődésben ennek megvolt a történelmi szerepe, bár az írók, akik ezt megcsinálták, sokszor nem jutottak tovább önmagukban, mint a polgár ellentétéhez. Nem jutottak el a világszemlélet és a konkrét élet szintéziséhez." E sok negatívummal szemben alig lehetett valamit is pozitívumként felmutatni. Csak néhány érlelődő példa akadt. Úgy láttuk, úgy éreztük, hogy Sellyei József és Dömötör Teréz dokumentáris írásain és Morvay Gyula líráján érezhető már „a szocialista életérzésnek s világszemléletnek s a szorító szlovenszkói realitásnak az egymásra hatása". (264. 1) Balogh Edgár későbbi romániai munkássága is bizonyos kapcsolatban áll a szlovákiai magyar művelődéssel. Első romániai 303
