Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Fábry Zoltán

Nem lehet célunk, hogy Fábry esszéinek valamennyi értékes és vitatható részével foglalkozzunk. A harmincas évek első felében írt kritikákról azt kell megállapítanunk, hogy Fábry ekkor többékevésbé a rappisták (Proletárírók Oroszországi Egyesülése) dogmatikus-sematikus irodalomszemléletének hatása alatt állott. A párt által később feloszlatott és megbélyegzett RAPP-ban jelentős szerepet játszottak a moszkvai magyar írók, s folyóiratuk, a Sarló és Kalapács irányadóul és példaképül szolgált a Fábry szerkesztette Az Útnak is. Természtesen nem lehet ezt a mozgalmat sem egyoldalúan és a történelmi helyzet figyelembevétele nélkül elítélni; a maga idejében elsősorban politikai szerepe volt, s mind a moszkvai magyar emigráns írók, mind Fábry akkori alkotásaiban találunk jelentős értékeket. Negatív hatását észleljük azonban a politikai tartalmat erőltető vagy a formát lebecsülő bírálatokban, így például Bányai Pál kissé igénytelen stílusú, nagyrészt tőmondatokban írt Felsőgaram című regényében ezt kifogásolja: Bányait a szavak zenéje elragadja, az emberi sorsok ízét kóstolgatja, szelet zúgat és az erdő orgonáját. Bányai a mai, hellyel, idővel pontosan kicővekelt kemény, nyers valóságból túl sok lírát facsar. (Kúria, kvaterka, kultúra, 95.) A líra és a lírai kifejezést ekkor számos cikkében negatívumként, elmarasztalásként használja, ami érdekes módon hasonlít ahhoz a korábbi avantgardista törekvéshez, amely a lírai szépséget a valóságot elködösítő, megvetendő giccsnek (például Forbáth Imre első verseiben) tekintette. Ez a vulgarizált forradalmi nézet azt tartotta, hogy a rothadó kapitalizmus világát nem lehet szép költeménnyel ábrázolni. Fábry Zoltán, különösen a harmincas évek közepe táján, érdeklődéssel fordul a magyarországi helyzet felé is. Ekkor már nyilvánvalóvá válik, hogy a hivatalos magyar politika teljesen hozzáköti az ország sorsát a két fasiszta hatalom: Németország és Olaszország útjához. A Horthy-korszak Magyarországának hivatalos ünnepségei, nagy reprezentatív „nemzeti büszkeségei" gyakran adnak Fábrynak alkalmat arra, hogy megszólaljon, és hallassa kijózanító, bátor kritikáját a hamis nacionalista divat ellen. A fasizmus erősödő veszélyének ellenhatására publicisztikájában a harmincas évek második felében megindult a múlt, a nemzeti hagyományok átértékelésének folyamata. A húszas években Fábry 290