Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Fábry Zoltán

igazságtalannak tartotta, s védekezett ellene: De hogy Ön cikkeiben állandóan mint árulót szerepeltet, ez több a soknál. . . Egyszer úgyis kiderül minden, s akkor Ön sajnálni fogja, hogy nehéz poszton egyedül álló elvtársát félreértette. (Kodolányi levele Fábry hoz, 1931.) A Kodolányi ellen írt kritika hibája szintén abban rejlik, hogy Fábry figyelmen kívül hagyja az író életművét, s csupán személyét bírálja — egy szempontból. Az egész mű értékelése helyett egy-egy részlet vagy szempont kiragadása máig is kísért Fábry néhány írásában. Ez olyan ellentmondásokhoz vezetett kritikáiban, hogy kisebb írókat a tehetségesebbek fölé emelt, vagy később dicsérte azt a művet, melyet régebben elítélően bírált stb. Mentségére szolgáljon az a tény, hogy tévedései meggyőződésből s nem személyes ellentétekből következtek. Kritikáinak nagy többsége ma is helytálló, s ultrabaloldali túlzásaival is következetesen a szocialista irodalom kibontakozását próbálta elősegíteni. A magyar proletár költészet halhatatlan mesterének, József Attilának nevét csak pozitív megvilágításban találjuk Az Útban — s ez Fábry egyik kimagasló irodalomtörténeti érdeme. Már a 6. számban bemutatja Fábry a Könyvek című rovatban József Attila Döntsd a tökét című emlékezetes elkobzott kötetét. Rövid ismertetését érdemes egész terjedelmében idéznünk, annál is inkább, mivel akkor még kevesen részesítették ilyen meleg hangú fogadtatásban a magyar szocialista lírának ezt a kimagasló alkotását: Új verseskötetet lapozunk fel. írója: József Attila. Kiadták Budapesten, és természetesen — elkobozták. Ez a verseskötet: öröm és nyereség. József Attilának eddig is voltak felfigyeltető versei, de nem volt nyílt állásfoglalása. Nem tudtuk hová sorozni, és ő sem tudta: hová tartozik. Most már tudja, és tudjuk mi is. Tudjuk mi is, és köszöntjük bizakodó erőöntudatos hallóval, saját versével: — Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz! Ha odasujtsz körül a sorshoz, az úri pusztaság rikoltoz — a széles fejsze mosolyog. Egy garabonciás fürgeségével jön, vágtat és rohan tovább. Csóvavető, tetőgyújtó, bizakodó hitet hunyorító, erőt paskoló és felrázó, 28 7