Csanda Sándor: Első nemzedék

A kritika,publicisztika és az irodalomtudomány képviselői - Fábry Zoltán

rúan tárgyilagos kritikust. Például az avantgardista „emberirodalmat" képviselő Földes Sándorról már 1925-ben is ilyen túlzó elismeréssel nyilatkozik: Mindig egy név, egy újabb név előre, előre egészen —- életre. Magyarul: egyszer Ady, aztán Kassák és most: Földes Sándor . . . Földes Sándor: a tömeg forradalmár emberségének kinyilatkozása. A negyedik osztály mindent vádoló, mindent vállaló megváltó hangja. Pozitivitás. Tett. Élet. Ebben a korban Kassák volt az avantgardizmus legtekintélyesebb magyar képviselője, s a húszas évek első felében Fábry is többé-kevésbé hatása alatt állott (később éles hangú bírálatokat írt róla), amint ezt a modernista versekéhez hasonló stílusú esszéi is bizonyítják: A háborús föld szimfóniája, ahogy az ember rémült, veszett szemmel babonázta, amíg meg nem történt az áthasonulás csodája: földből hús és húsból föld: a háború konzervdoboza az acél terpeszkedő dróthimnuszának fókuszában, mit hadiszállító bitangok földdel töltöttek, amire éhséggyilkos kutyaszemei hiába vetették magukat. Hullaszínek és éhséghangok testvéri szimfóniája. A húszas évek második felében Fábry bírálatai egyre radikálisabbakká, osztályharcosabbakká válnak: az intellektuális lázadóból kommunista publicista lesz. A marxizmust kezdetben nem dogmatikusan alkalmazta, s ha van is ítéleteiben némi túlzott szigorúság, a lényeges dolgokban mindig igaza van, s kritikáinak elvi megalapozottságát, határozottságát még számos ellenfele (a megbíráltak közül) is elismerte. Elvi konyörtelenséggel támadja a provincializmust, a dilettantizmust, az irodalmi giccset, s mindez csak használhatott a szlovákiai magyar irodalomnak. Holló Ferenc regényéről (Az arany amulett) szóló bírálatát például így kezdi: Lélegzetelállító némely ember rövidlátó bátorsága és szemtelen naivitása. Holló Ferenc volt az, aki a szlovenszkói irodalmi cirkuszba betoppanva azonnali sürgős és kemény kritikát követelt, tisztogatást, rostálást, miegymást. Most, hogy elolvastam Holló Ferenc regényét, bután és értetlenül csodálom bátorságát: mi köze Holló úrnak és az arany amulettnek a mai irodalomhoz, kritikához? Hogy mer ez az ember a fórumra mászni és tolvajt kiabálni? (Kúria, kvaterka, kultúra, 75.) Holló Ferenc biztosan megsértődött, de nem kétséges, hogy Fábrynak igaza volt. Hasonlóan főbe kólintó kritikát írt Farkas István Lelkek feltámadása című regényéről, pedig őt első elbeszéléseinek megjelenése után még biztatta, értékelte. 281