Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Vécsey Zoltán

VÉCSEY ZOLTÁN Fogarason született 1892-ben, Kassán lett író és publicista. Mint premontrei szerzetes 1914—1919 közt Kassán gimnáziumi tanár, 1919-től újságíró, előbb a Kassai Napló, majd a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője. 1933 óta Budapesten él, 1933—36 között a Magyar írás budapesti szerkesztője volt. 1957-ig tanár, 1957—• 1962 közt a Tankönyvkiadó szerkesztője. A felszabadulás után az Élet és Tudományban és a Természettudományi Közlönyben publikált. Szlovákiai irodalmi tevékenységét drámaírással kezdte. A premontreiektől való kilépése után Kassán három drámáját mutatták be: Újélet (1919. V. 1.), Bestia (1919. XII. 3.), Szent titok (1923. III. 15.). Valamennyi a férfi testi vággyal való küzdelmét mutatja be; az Új élet főhőse egy bukott nő, a Bestiáé, egy férfiszíveket tipró szépasszony. A Szent titok témája az író szerzetesi múltját idézi: a főhős a szerelem problémái elől a szerzetesrendbe menekül, majd kilép, de bukása után ismét visszatér a kolostorba. A darabnak közönségsikere volt, noha túl sok problémát bonyolít, laza szerkezetben. Később regényeket és novellákat írt, melyek közül néhány csak napilapban és folyóiratban jelent meg: Páter Laurentius titka (PMH, 1925), Valse Triste (Magyar Újság, 1934). Geopolitikai tanulmányában, Az új Európában (1928) kora Európájának problémáival foglalkozik tudománynépszerűsítő és újságíró módszerrel. A síró város című kétkötetes regényében Kassa életét akarta bemutatni 1918 ősze és 1919 nyara között, de első kiadását elkobozták; másodszor 1939-ben jelent meg. A regényt a Nyugatban Kardos László bírálta; más művei sem haladták meg a középszerűséget. Fontosabb könyvei: Almanach 1920. évre (Kassa, 1920); János pap (regény, uo., 1925); A balavásári szüret (regény. Bp., 1941); A láp csodája (regény, Bp., 1943). Különböző folyóiratokban ötszáznál több ismeretterjesztő cikket publikált. 250