Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Sándor Imre

csehszlovákiai magyar irodalomban a drámaírásban is jelentős eredményeket értek el. Színműveit sikerrel játszották Budapesten is; a Belvárosi Színházban 1926-ban előadott Szedjétek szét, csillagok címűt így értékeli Nagy Lajos a Nyugatban: Egy tizennégy és fél éves kislányról van szó, akit a nagyanyja nevel. A nagymama régies elvek alapján túlságosan vigyáz a kislányra, elzárja az élet elől, a lányka nem kapja meg azt a védekező tréninget, melyre testnek, léleknek egyaránt szüksége van az élet és a természet mindenféle támadásai ellen. Élénkebb s életképesebbé alakult barátnője rábeszélésére részt vesz egy kiránduláson; a társaság, fiúk és nők egy Pest közeli dunai strandra mennek hajón, köztük holmi előírásszerű nőcsábász, elegánsoskodó s naiv szíveket megdobogtató ficsúr, aki el akarja a gyermeklányt csábítani. A csábítás csaknem befejezetté válik, már megállapodtak, hogy átúsznak a közeli szigetre, de a férfi előreúszik, a leány utána, s belefullad a viharzó Duna hullámaiba. Baleset vagy tudat alatti öngyilkosság, mindegy, mindenképpen olyan történés, mely úgy hat, hogy a csábítás volt a lányra nézve a megsemmisítő trauma, mellyel szemben mindenképpen az volt a lelki beállítottsága, hogy védekezni ellene nem tudott, ha pedig megtörtént volna, nem tudta volna elviselni. Ez történik négy felvonásban, ez a tulajdonképpeni cselekmény. Az ötödik felvonás egy költői kép, melynek az életről s halálról, pontosabban a fiatalkori halálról való elmélkedés a tartalma. A közönség az első felvonás után tele volt várakozással, de mondom, a kapcsolat közönség és író között később, pontosan a strandfelvonásban lazult. A polgári osztálykonvenciónak kedvező színházi politika s az igényeket méret szerint kiszolgáló szerzők rontották el a közönséget annyira, hogy a nemiségről való bármily fennkölt gondolkodást sem tudja zavartalanul fogadni. Drámaírói sikerei mellett Sándort a csehszlovákiai magyar irodalom egyik legjobb novellistájaként tartjuk számon. 240