Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Sándor Imre

SÁNDOR IMRE Pápán született 1892-ben, Budapesten halt meg 1943-ban. Már fiatal korában Kassára került, később ott vált íróvá is; első elbeszélése a Nyugatban jelent meg 1916-ban. Mint újságíró a Pesti Napló tárcaírója, belső munkatársa lett. Az első világháború után Bécsbe, majd pedig Csehszlovákiába emigrált, a Prágai Magyar Hírlap szekesztője lett. Megjelent könyvei: Boldogság (novellák, Budapest, 1918), Asszonyok (novellák, Kassa, 1926), Lángoló út (regény, Pozsony, 1928), Mesebeli herceg (dráma, Budapest, 1940). Színdarabjai közül Kassán 1920-ban mutatták be a Szerelmes a férjem című vígjátékát, a Szedjétek szét, csillagok és Mint az újbor címűt pedig Budapesten játszották. Elbeszéléseit számos hazai és külföldi folyóirat közölte. Legtöbb művének témája a szerelem és az erotikus bonyodalmak. Asszonyok című novellás kötete feltűnést és általános elismerést keltett a szlovákiai magyar irodalmi életben. Elbeszéléseit az érdekfeszítő cselekmény, lélektanilag biztos és pontos jellemábrázolás, kerek, befejezett kompozíció és kiforrott stílus jellemzi. A Forradalomban azt ábrázolja, milyen hatással van az olasz front poklából a hátországi kórházba került parasztlegényre, hogy ott egy csinos orvosnő vetkőzteti le. A katona nem tudja elfelejteni ezt az élményt, az orvoskisasszonyban csak a nőt látja, s a forradalom kitörésekor leitatja társait, és megerőszakolják az orvosnőt. Hasonlóan a szerelmi élet és a jellem összefüggésének bonyodalmait beszéli el az Asszonyok, Holnap este magánál, Öröm, Illatos feketeszőlő című elbeszéléseiben. Az Asszonyok című kötet alkotásait megjelenésükkor a legjobb szlovákiai magyar elbeszélések közé sorolták, a Nyugat kritikusa, Kürti Pál így írt róluk 1926-ban: Talán azért érezzük meggyőzőnek a pesti hivatalnoknő históriáját, mert önábrázolásnak van beál238