Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Morvay Gyula

ultrabaloldali túlzással jellemzi Fábry Zoltán: Ingerlő új szavak dadognak itt egy furcsa ritmust, de a mag a sallangos szócifrákban elvész. Expresszív kisülésekkel még csak maga a költészet fülledt itt, a talaj, az emberek forradalmi forróságából még nem érzünk sokat. Az ideológiai valóság pedig —

1 szomorú rezignáció: „Nem segít itt senki, se angyal, se ördög, csoda és térdeplés se, Senki." Ezt a semmibe sikoltást a vers primérsége eredményezi. Morvay még mindig „idők érkezése elé" dalol. Holott már itt az idő. Már a tett kell, a dokumentum, az agitáció. Ez a folytonos idők érkezése elé dalolás szüli a bajt: ez szüli a lírát. A líra: óhaj. A valóság kény szer parancsa megöli. A költő tehát a tett pillanatában még egyszer behunyja a szemét, és dalol egyet, hogy verse értelmet kapjon, létjogot, hogy ne süthesse rá senki a bélyeget, a menekülés tényét. Morvaynak még nincs pozitív mondanivalója, és ezért megreked a versnél. Ha ez a görcs f eloldódik, akkor hallani fogjuk és megértjük majd a zsellér hangját. (Korparancs 1934. 102.) Morvay később egyre inkább eltávolodott a lírától, és epikussá vált. Első jelentősebb prózai alkotása, az Emberek a majorban című regénye 1936-ban jelent meg, a Masaryk Akadémia kiadásában. A regény a maradékbirtokokon nyomorgó béresek sorsát és a Magyar Nemzeti Pártban ülő földbirtokosok kizsákmányoló arculatát mutatja be. A mű főhőse egy Igor nevű béres, aki az első világháború után a Szovjetunióból hazatérve élére áll földmunkástársai ösztönösen kibontakozó osztályharcának. A béresek lázadozásai egyre jelentősebb eredményeket érnek el. A szlovenszkói magyar irodalom egyik baloldali esztétája és kritikusa, Vass László a Magyar Nap című kommunista napilapban így értékeli Morvay első regényét: Morvay Gyulából valaha a Sarló mindenáron költőt szeretett volna nevelni: szociális költőt. Hogy ez mennyire erőszakolt jelenség volt, versei mutatták, amire évekkel ezelőtt e sorok írója is célzott már: mintha sok versét szavalókórusok rendelték volna meg. (Most újabban kínos látni a rímmel való kísérletezéseit.) Néhány szép, különös lendületű epikus költeménye azonban már régen sejtette velünk, hogy Morvayban van valami elfojtott ismeretlen terület. Az ismeretlen íme most megmutatkozott: a regényben. A regény kissé sematikus, didaktikus jellegű, stílusán a kezdetlegesség nyomait látjuk. A béresek sorsának közvetlen, néhol riportszerű ábrázolásával a mű a magyarországi szociográfiai 226