Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Morvay Gyula

M ORVA Y GYULA 1905-ben született Tardoskedden. Tizenhat gyermekes parasztcsaládból származik. Elemi iskolába szülőfalujában, középiskolába pedig Kolozsvárott, Érsekújvárott és Budapesten járt. Az érettségi megszerezése után Prágában katonáskodott, majd tanítói oklevelet szerzett. 1929-től Pereden, később pedig Rimaszombatban volt tanító. 1938 után Abonyba, majd Nagykanizsára került tanárnak. A fiatal író prágai katonai szolgálata idején megtanult csehül és oroszul, megismerkedett a cseh forradalmi írók műveivel, s tanulmányozta a marxizmus—leninizmus klasszikusait. A forradalmi cseh lírikusok közül elsősorban Jiří Wolker hatása látszik Morvay költői zsengéin, s néhány verset is írt a fiatalon elhunyt, tragikus sorsú nagy cseh költő emlékére. Morvay 1930-tól tagja volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának, és Sellyei Józseffel együtt ő képviselte kisebbségi irodalmunkban a radikális népies irányt. Morvay rendkívül termékeny író, szinte valamennyi csehszlovákiai magyar újságban és folyóiratban közölt írásokat. Verseket, politikai cikkeket, elbeszéléseket és regényt is írt. A hazai lapokon kívül a budapesti 100%, a kolozsvári Korunk, a moszkvai Új Hang közölte prózai műveit, Fábry Zoltánnak Az Út című kommunista szellemű lapjába nagyrészt Örtényi Gyula álnéven írt, mert az iskolai hatóságok nem nézték jó szemmel, ha a tanító „államellenes és egyházellenes" folyóirat munkatársa. Expresszionista szabad verseinek dübörgő, néha modorosan patetikus sorait ebben az időben gyakran szavalták a szlovákiai magyar ifjúmunkások szocialista szavalókórusai. Az író aktív tagja volt a Sarló-mozgalomnak, s 1931-ben a Sarló pozsonyi kongresszusán úgy méltatták költészetét, mint a forradalomig feszült parasztvalóság felmutatását, a csehszlovákiai magyar dokumentumirodalom ígéretes kezdetét. Morvayt ekkor 224