Csanda Sándor: Első nemzedék
Az elbeszélő irodalom - Szombathy Viktor
a könyvben is felületesek, az eszmei mondanivaló vérszegény, s nem egy közhelyszerű szólamot hangoztat, de meseszövése dinamikus, ügyesen pergő. Jellemábrázolásban Szombathy regénye alatta marad Tamás Mihály, Egri Viktor, Darkó István egykorú epikai alkotásainak, de elbeszélő kedve, meseszövése vetekszik az övékkel. Az író 1938-ig kiadott alkotásai közül a pozsonyi Tátra kiadónál megjelent Elesni nem szabad című regénye látszik legérettebbnek. Tipikus kisebbségi regény, hozzátartozik a szlovákiai magyar regény megteremtésére irányuló írói vállalkozásokhoz. Erre szinte valamennyi jelentősebb epikusunk kísérletet tett. A mű középpontjában a nemzetiségi kérdés s az asszimilációt elősegítő gerinctelen megalkuvás áll, s mindezt a szlovák Vajanskýra emlékeztető romantikával: teljesen fehérre mosdatott és feketére mázolt hősökkel ábrázolja. Két dzsentricsalád áll egymással szemben a kisebbségi sorsban: az egyiknek a „nagyasszony" a feje, aki jószívű, népés nemzetpártoló, de gazdálkodni nem tud, s a jótékonykodásban tönkremegy; a másik felet Liptánszky András képviseli, aki ügyes számító, kaméleon természetű, cseh nőt vesz feleségül, hogy az új államban kialakítsa hasznos összeköttetéseit, de a Pesthez fűződő régieket is igyekszik fenntartani. Végül megbukik, mert ravaszkodása mind a nemzetiek, mind a kormánypártiak előtt lelepleződik a magyar és a szlovák iskola körül támadt konfliktus idején. A fiatalok azonban mindkét oldalon pozitív jellemek: Liptánszky öccse európai műveltségű mérnök, lemond a vagyonról, hogy erőműveket tervezzen a Vágón és a Garamon; a nagyasszony unokahúga, Ágnes pedig az ideális szlovákiai magyar tanítónő mintaképe, aki a falu szellemi felemelésének szenteli életét. A két ideális hős, természetesen, egymásra talál. Az Elesni nem szabad című regényt így értékeli Sziklay László: A kisebbségi sorsra kényszerített magyarság lelki átalakulásának nagyszerű dokumentuma. Mellékalakjai is jól egészítik ki a képet: vannak közöttük elhivatottak, vannak becstelen és becsületes ellenségek, vannak gyávák és hajlékony gerincűek. Színes és tanulságos kép, mindnyájunkat gondolkodásra és eszmélésre késztet. Szombathy néha egy-egy tollvonással mesterien meg tudja rajzolni hősét. Plasztikusan emeli ki a jól folyó meséből, máskor azonban csak felszínesen és közhelyekkel jellemez, azért válik egy-egy alakja sablonná. Nagy214
