Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Szabó Béla

SZABÓ BÉLA Szabósegédből lett autodidakta íróvá; Egri Viktor mellett legterjedelmesebb életművel rendelkező elbeszélőnk. Nagymihályon született 1906-ban, 1948 után az Új Szó szerkesztője volt, 1980-ban halt meg Pozsonyban. Irodalmi pályafutását a húszas években költeményekkel kezdte, verskötetei: Felszakadt gondolatok (Nagymihály, 1928), Pipacs (Kassa, 1929), Éhes vagyok! (Nagymihály, 1931), Érett szegénység (uo., 1935). Szabad verseivel kevés sikert aratott, s később teljesen áttért a szépprózára. Első verseskötetét ismertetve Keller Imre állapította meg róla: A sorokban a költőt kerestem, hiszen versek terülnek szét előttem. És e versekben nem találtam sehol a költőt. Csak gondolatokra bukkantam. Szép, nemes, drága, fájó gondolatokra, amelyek az olvasó agyát is gondolkodásra kényszerítik. (Kassai Újság 1928. 189. sz.) 1935-ben a Masaryk Akadémia adta ki Szabó első jelentős szépprózai alkotását, Ezra elindul című kétkötetes regényét. Az életrajzi jellegű regény nem eléggé egységes kompozíciójú: regényes részletek, nővérének írt levelei és naplószerű jegyzetei váltakoznak benne. A főhős, Müller Ezra (az író magáról mintázta) nagymihályi zsidó fiú, aki számtalan nyomorúságon és nehézségen vergődik keresztül. Szembekerül bigottul vallásos apjával, a kisvárosi gettó világgal; félbehagyja talmudista tanulmányait, szabóinas lesz, de felszabadulása után a szabóságnak is hátat fordít. Olvasmányaiba és az irodalom világába akar menekülni. A boldogtalan gyermekkor, ami eddig is költészetének tengelye volt, erős s olykor harsogó színfoltokban vetül fel. Tagadhatatlanul valami egészen újat kapunk, egy kisváros gettóvilágát, a szlovenszkói tájnak eleddig be nem mutatott szigetét, földünknek egy ismert, de megíratlanul maradt darabját. Érezzük, hogy ez a világ ugyanolyan érdekes, mim például a Csallóköz vagy a Szepesség, mely szintén nem kapta még 208