Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Darkó István

DARKÓ ISTVÁN A két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalmi élet egyik vezető egyénisége volt, állami díjjal is kitüntették. A Pest melletti Szentendrén született 1902-ben, de már féléves korában Losoncra került, s ott is tanult. Az államfordulat után Simándy Pállal és Győry Dezsővel együtt megszervezte Losoncon a Madách Kört, majd Scherer Lajossal megindította és szerkesztette legnépszerűbb ifjúsági folyóiratunkat, A Mi Lapunkat. Később a Magyar írás irodalmi folyóiratot szerkesztette, de ellentétbe került ennek földbirtokos mecénásával, Szent-Ivány (Zerdahelyi) Józseffel, s a szerkesztést otthagyva, a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) titkára lett. A felszabadulás óta Pesten, majd Pesthidegkúton telepedett le. Első könyve, Két ember, egy árnyék című elbeszélésgyűjteménye (Losonc, 1925) főként a tudat alatti létet boncolgatja. Számos elbeszélésén Mikszáth hatása érezhető, a hegyvidéki szegényemberek, juhászok életéből vett sok témája is Mikszáthéra emlékeztet. A szlovákiai magyar irodalomban elsősorban Darkó volt a novella képviselője. Humanista szellemű, lírai színezetű elbeszélései gyakran egy-egy mozzanatban, „pillanatfelvételben" élettragédiát, keserű sorsot örökítenek meg. Egyik legjobb elbeszélése, az ölként jelentkezett egy őrvezetőt ábrázol, aki a kaszárnyában önként jelentkezett a szökevényt kivégző osztagba. Másnap azonban nem bírja elviselni a vaskerítésnél zokogó két szegény asszony (anya és feleség) látását, s az éleslövészeten odabújik az egyik céltábla mögé: Éppen olyan rövidet és nagyot csattant az ítélet, mint tegnap. Homlokán a kis kerek seb, mellében a béke ugyanúgy ott termett, mint annak az embernek a homlokán és abban a kebelben. Éppen azzal a sietős mozdulattal csuklott össze a lába is. 203