Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Tamás Mihály

Ez a realizmus, anélkül, hogy határozott feladatot vállalna, a derűs, magabiztos egészségnek és a munka örömének realizmusa. Egyenletes és higgadt formája mögött egyenletes és higgadt életszemlélet lappang, mely nem beszél, de minduntalan érezzük. Gondoljunk Gárdonyi és Tömörkény elbeszéléseire, Tömörkény rajzaira. Úgy tűnik fel, apró prózájában ezek voltak stílusképző hatással Tamás Mihályra. Igen, Tamás novellista gyakorlata nem merő átvétel, hanem egyéni kialakulás. Tamás a háború utáni tragikus realizmust képviseli tulajdonképpen, ha alakító hajlamaival a háború előtti idillikus magyar realizmusban gyökerezik is. Mi ez a tragikus realizmus? A sújtott ember és sújtott nép életérzése és életlátása. Nem fordul el attól, amit folyton maga előtt lát reggeltől estig, egy életen át: a küszködő, sodródó, egymás közt és egymás ellen sistergő keserves életet. Ez az élet maga diktálja a módszert, nem engedi, hogy az író átyolt borítson reája, szivárványt fessen föléje. Éber és becsületes küldetésre izgat. Tamás Mihály hiteles novellái a kisebbségi magyar élet tiszta mozaikdarabjainak tűnnek fel előttünk. 13 193