Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Neubaurer Pél

lörködéssel rögzít képet, és van, aki hangosan álmodik, mint Theodor Lessing, de Európa kinyúl érte, és ha kell, a fasizmus revolverével meg is öli. Nem véletlen, hogy Neubauer regényében a legvalóbb imperializmus hordozója, a német és japán dinamizmus kéme és provokátoré — Hans Kämpfer — lesz az egyetlen misztikus figura, a megfoghatatlan, a titok. A valóság a legnagyobb titok . . . Neubauer az író szuverenitásával úgy tesz pontot, hogy a humanizmus kicsengését semmi se zavarja. A forma az ázsiai előjelet kivédhetetlenül feloldotta, de a mondanivaló megrekedt Gandhinál. A problémakör teljessége azóta j óval tovább lendült, és ez a teljesség — épp a regény törvényéből adódóan —• megköveteli, hogy aki Gandhit mond, az ne csak Tilakra gondoljon mint antipódusra, de a szocialista Nehrura. De ezen a ponton az ázsiai előjel európai írástudói csodálatos egyöntetűséggel dugják a homokba a fejüket. Lessing, szegény, akit a gyilkos náci golyó mint „marxistát" büntetett, rezignáltán írta: „Valamilyen módon Indiának is hasonulni kell majd a szocializmushoz és a szociális etikához. De ez a véget jelenti..." Neubauer pontot tesz Gandhinál, mert a szintézis illúziója így kívánja. A humanizmust az ázsiai előjel határozza meg, és az — ha hihetünk a Zauberberg Naphtájának — összeesik a humanizmus lényegével, mely passzivitás. A humanizmus — akárcsak egy Buddha-szobor — fölényes mosolyt asszociál, tisztító és melegítő fluidumot. Aktív humanizmus nincs, de a humanizmus európai formája ma aktivitás nélkül elképzelhetetlen. (Kúria, kvaterka, kultúra, 111.) Hatalmas méretű, rendkívül változatos kaleidoszkóp A jóslat, mely különböző idősíkokat és történeteket fog egybe, s kifejezi az erőszak elítélésének Gandhira hivatkozó eszméjét. A mű a második világháború előtt divatos, titokzatos hindu jóslatokkal foglalkozik, s kétségtelenül meglátszik rajta Neubauer rendkívül széles körű műveltsége és gazdag fantáziája. A homályosság, a misztikus sejtetések s a szinte elérhetetlen és pontosan meg nem határozható célért való küzdés (a hiányzó fejezet hosszadalmas, bonyolult keresése) valamelyest Franz Kafka regényeire (főként A kastélyra) emlékeztet, de egészében véve Neubauer módszere eltér Kafkáétól: művében kevésbé egységes történelmi tényeket találunk, és sok publicisztikai motívumot is tartalmaz. A jóslat kiváló és a csehszlovákiai magyar irodalomban egyedülálló kísérlet a hagyományostól eltérő, modern regény megteremtésére. 188