Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Szenes Piroska

A cselekmény az 1922'23-as iskolaévben játszódik az ellenforradalmi Budapesten. Egy szegény családból származó zsidó orvostanhallgatónak és egy keresztény úrifiúnak, tehetséges tanársegédnek hevesen érzéki, ellentétekkel terhelt szerelmét ábrázolja. A lány jellemrajza sokkal jobban sikerült, mint a fiúé. A mű középpontjában itt is a nő szerelmi élete és a szociális kérdés áll, kiegészítve az ellenforradalmi, antiszemita környezet bemutatásával. Az ellenforradalmat elítélő, szocialista tendenciájú részleteket olvasva szinte csodálkozunk, hogy a könyv Pesten megjelenhetett. Az orvostanhallgató naplója vallomás szerű kitárulkozás. Mindjárt az elején megtudjuk, hogyan adta el lányságát pusztán logikai meggondolásból, mert egyik leendő kollégája meggyőzte, hogy a nő éppoly kevéssé élhet egészséges életet testi szerelem nélkül, mint a férfi. A lány ezzel a kollégájával többé szóba sem áll, az igazi lángoló szerelmet egy szigorló orvos oldalán ismeri meg. A fiú ugyanabból a kisvárosból való, mint az orvostanhallgató, de kettőjüket mégis egész világ választja el egymástól. A férfi befolyásos szülők gyermeke, fényes karrier várományosa; erős érzéki szerelem és „keresztényi becsületérzés" köti a lányhoz, aki csak saját erejében és tudásában bízhat. Az írónő igyekszik hősében megmutatni a női lélek mélységeit: a nőt is sok előítélet, kisebbségi komplexus stb. kínozza, s jobban érzi a férfi és nő közé ékelődő akadályokat. Egy ideig szerelmi eksztázisban élnek, majd egyre többet gyötrik, kínozzák egymást, s az „úri család" érdekében a fiú anyja is közbelép a lány ellen. Végül szakítanak, de egyikük sem tudja elfelejteni a másikat. A mű befejezése hasonló hangulatot ébreszt, mint az egyébként egészen eltérő cselekményű Csillag a homlokán: a nagy kaland után szabályos, szürke polgári élet következik, élnek, ahogy tudnak, ezért további életükre már nem is érdemes szót vesztegetni. A műnek a szlovákiai magyar olvsóközönség körében is sikere volt: a Franklin Társulatnak abban a tízkötetes sorozatában jelent meg, melyet közös kiadás formájában (mintegy kétezer példányban) a tornaijai (előbb: kassai) Kazinczy Kiadó is átvett. Vájtok Sándor, a szlovákiai magyar irodalom prohászkás szellemű szakértője így ír róla az Új Életben: Valamit azonban magával vitt Szenes Piroska, és ez: a szociális kritika. Öntudatlanul, ösztönszerűen 175