Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Szenes Piroska

következtetve az írónőt elsősorban két kérdés izgatja: a nő szexuális kiszolgáltatottsága és a szegény emberek szociális helyzete. A két témakör Szenes Piroskának szinte valamennyi regényében és elbeszélésében központi helyet foglal el; tudatos nőíró és öntudatos szocialista volt. Igaz, nincs tudomásunk arról, hogy tagja lett volna valamelyik pártnak, műveiben szociáldemokrata és kommunista alakjait egyforma objektivitással mutatja be; nem tudjuk meg, kinek a pártján áll. A mű egyetlen jellemet ábrázol teljes lélektani biztonsággal és részletekre is kiterjedő aprólékossággal: Katkáét. A társadalmi háttér inkább csak keretül szolgál az emberi viszonyok és Katka sorsának ábrázolásához. Schöpílin Aladár találóan állapította meg a regényről A magyar irodalom története a XX. században című művében: . . . egy kis szlovák parasztlány életének fonalára függeszti fel a mai Szlovenszkó falusi és kisvárosi életének szélesen megrajzolt társadalmi és lélektani képét, mozgalmas cselekménnyé fűzi össze különböző társadalmi és lélektani típusú, különböző kultúrájú emberek érintkezését. A Kárpátok északi részeinek ez a legteljesebb és legrészletesebb irodalmi képe, amit eddig írtak. (Bp., 1937. 300.) A regényről Kassák Lajos írt terjedelmesebb, elemző értékelést a Nyugat 1931. évi első számában. Megállapítja róla, hogy egy egész, eddig ismeretlen világot ismert meg belőle: Szenes Piroska Katkája körül a háborús és a közvetlen háború utáni idők élete zajlik. Ezáltal új megvilágításba kerül a regény hőse, és új az öt környező világ. Külön elismerés illeti meg az írót, hogy ehhez, a még kényes kérdéshez ennyire takargatás nélkül, őszintén mert hozzányúlni, s azt művészi értelemben fel is tudja dolgozni. Sem egészében, sem részleteiben nem agitációs irat ez a regény, s mégis egyik jelentős adaléka az igazi szocialista művészetnek. Nem mint pártember szól az író, hanem mint szocialista, s így a szempontjai általános érvényűek, s művészete szabadabban szárnyaló. A regényben előforduló mozgalmi jelenetek közvetlenek, minden szónoki frázistól mentesek, emberiek, s mégis forradalmi jelentőségűek. Nem tudományos vagy politikai tételeket illusztrálnak ezek a cselekedetek, de annyi belső kényszerűségtől fűtöttek, hogy megerősítik a szociális társadalmi felfogást. íme, ma már ilyen az emberek természete, mondja a könyv. S ma már ilyen sallangtalanul, mesterséges túlfűtö'tség nélkül lehet és kell írni ezekről az emberekről, bizonyítja az író stílusa. 173