Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Erdőházi Hugó

ERDŐHÁZI HUGÓ Az első Csehszlovák Köztársaság egyik ismert, termékeny, átlagos színvonalú magyar költője. 1908-ban született Komáromban, s szülővárosában működött mint polgári iskolai tanár. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, írásai főként a Magyar Újságban jelentek meg. 1945 után Budapesten élt, majd 1956-ban Londonba költözött. 1938-ig négy verseskötete: Jóspercekben (1928), Térkép (1931), Legyen szüret (1932), Életkének életről (1934) és egy prózai alkotása jelent meg: Leánypolgári (1937). Erdőházi valamennyi könyvét maga, saját költségén adta ki. A húszéves korában már verseskötettel jelentkező Erdőháziról Illyés Gyula is írt a Nyugatban, s a humanizmus költőiesítéséért küzdő poétának nevezte. Később a költő keveset váltott valóra a hozzá fűzött reményekből. Fábry Zoltán szigorúan, kissé egyoldalú (politikai) szempontból, de egészében véve igazságosan bírálta költészetét a Korunkban: Első jelentkezése az élet nyomorultjainak papirosra színezett mellre ölelése volt. A javíthatatlan költő, aki szét akarná magát szedni, hogy mindenkié lehessen, de aki épp ezért nem jut el egyetlenegy pozitív kenyérigéig sem. Mostani kötete (Életkének életről) a fiatalos mindent akarás semmit nyújtásával minden fejlődés nélkül társul az elsőkhöz. Hogy Életkének Erdőházi mit mesélt az életről, azt nem lehet lefordítani. (Lírikusok Szlovenszkón, 1935.) Erdőházi költeményeinek zöme Kassák hatását tükröző, humanista szellemű szabad vers. Az Életkének életről kötetben néhol az ószövetségi zsoltárok hangján szól: Én kitartalak a nap alá és hagyom, hogy zúduljon rád a fény, ez is engemet 134