Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Tamás Lajos

TAMÁS LAJOS 'Tamás (családi nevén Tomaschek) Lajos 1903-ban született Szereden, 1960-ban Budapesten halt meg. Már fiatal diák korában írt verseket; mint pozsonyi gimnazista főmunkatársa volt-a Turul című ifjúsági lapnak. Főiskolai tanulmányait a budapesti közgazdasági egyetemen végezte, majd Pozsonyban lett tisztviselő és újságíró. Verseskötetei: Jóságom sátora (Berlin, 1927), Üvegen keresztül (Pozsony, 1929), Fonál mentén (Pozsony, 1932), Hamuszínű ég alatt (válogatott versek, Budapest, 1936). Lírai költeményeken kívül számos újságcikket, irodalmi és művészeti tanulmányt, kritikát írt. Lírájában főként humanista, nemzeti és katolikus vallásos eszmék szólalnak meg, költői zsengéin Mécs László hatása is észrevehető. Első kötetei — Jóságom sátora, Üvegen keresztül — társtalan, magános, emberszerető költőnek mutatják, később a kisebbségi magyarság sorsának lírikusává válik, mint a Kisebbek lettünk költeménye is bizonyítja: Megtudtuk, mi az, mélyre kerülni, Nem segít itt más, csak a magunk embersége: A két kezünk, az egészség, az eszünk, Mit fenni kell a tudományok szíján, S gyötrött homlokunknak gyöngyös verejtéke. Nem volt harcos egyéniség, klerikális és nacionális motívumokat tartalmazó költeményeit átlengi valami csendes mélabú. Versei nagy részében a középszerűség uralkodik; megbocsátó szeretet és rousseau-i vágyak tükröződnek bennük. Tájleíró költeményeiben szépen tudja megszólaltatni az ősi Pozsonyban és az olaszországi 126