Csanda Sándor: Első nemzedék

A líra - Sáfáry László

Igaz, Fábry Zoltán a Korunkban közölt ismertetésében (Lírikusok Szlovenszkón, 1935) ezt sem tartotta elegendőnek, de líráját egészében pozitívan értékelte: A táj élmény primérsége a verhovinai nyomorvalóságból leheletszerű finomságokat csal elő, hogy ez — tisztaságában —• felér az öklös lázadással és szuronyokat tördel. . . A verhovinai lázadó nyomorult senki mindenkinél tisztább kezű védőt kapott: költőt! Ez a vers, ez a simogató ölelés, ez az óvás a maga világgá párázó igazságtudatában — él és hat — írja a Rejtett ösvény című forradalmi költeménnyel kapcsolatban. De az Árverés végén, a csikó homlokán felragyogó csillag sem jelent „idillé szépülést", hanem Sáfáry jellegzetes lírai ellentéteit példázza. A szociális, balladikus vers egyike legszebb költeményeinek, érdemes idéznünk mind a tizennégy sorát: A tanyán árverés volt, adóba vittek bútort, búzát, igáslovat. Egész délelőtt folyt a vásár, délre már az eszelős öregasszony is sírva fakadt. A Jancsi gyerek nem látott ezekből semmit, hajnalban fűre vitte az egyetlen csikót. Most eszi kis szalonnáját, csattognak tízéves fogai. A csikó is csak másodfű még, a derékig érő fűben vígan szalad, nem tud semmit a szomorúságról, s a homlokán fehér csillag ragyog. Sáfáry számos költeményében — hasonlóan, mint Ivan Olbracht az epikájában — a kárpát-ukrajnai lázadók, forradalmárok sorsáról szól (Rejtett ösvény, Bimbó kinyílik). Legjobb verseiben a tájélményt valóban szociális élménnyé fokozza. Balladikus költeményekben énekel az ukrán és a magyar szegényparasztok, tutajosok, favágók súlyos, gondterhes életéről. Lírai verseiben pedig nemes humanizmus, mély demokratizmus és izzó, fiatalos erotika nyilatkozik meg. Igaz, szerelmes verseinek többsége kevésbé sikerült alkotás. A legtöbb költeményében expresszionista képeket, főnévi igeneveket találunk. Leíró költészetében erős hegyvidéki, verhovinai tájélmény s ezzel kapcsolatos sajátságos költői (regio121