Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

II. Kisebbségi Golgota

Edvard Beneš és kísérete — útban Prága felé — megállt Besztercebányán, majd Pozsonyban. Május 10-én a kormány elhagyta Pozsonyt, s még ugyanezen a napon a fővárosba repült. Edvard Beneš május 12-én tette meg az utat

1

9. A prágai várba érve kormányával együtt hozzáfogott az április 5-i első kormányülésen jóváhagyott program megvalósításához. Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, miféle orgánum volt az „Ideiglenes Nemzetgyűlés", melynek létrejötte oly fontos volt Edvard Benešnek. Megalakulásához hiába keresnénk alkotmányos alapot az Alkotmánylevél második fejezetében. Létrejötte és szervezete is teljesen ellentétes volt e fejezet rendelkezéseivel. „E törvényhozó testület 1945. október 28-án alakult meg", s az 1946 májusában megtartott választásokig fejtett ki tevékenységet. Egykamrás volt, s 300 tagja közül 100 képviselte Szlovákiát

2

0. Nem állt tehát képviselőházból és szenátusból. Ezt az eltérést abban az időben helyénvalónak tartották, bár az Alkotmánylevélnek nemcsak a betűjével, hanem a szellemével is ellentétben állt. A vezető politikusok persze azt hangoztatták, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés létrehozása összhangban áll az Alkotmánylevél szellemével. Állításukat az Alkotmánylevél 1. §-ának 1. pontjából származtatták, amely így hangzott: „A Csehszlovák Köztársaságban minden hatalom egyedüli forrása a nép." Ezt a mondatot úgy magyarázták, ahogy azt a politikusok és politikai pártok érdekei megkövetelték. Mivel a polgári népi demokrácia nem felelt meg az akkori követelményeknek, „átalakították" népi demokráciává. Ezzel több jogi norma feleslegessé vált, mert útban volt, és gátolta az új politikai viszonyok létrejöttét. Ennek az új kormány is tudatában volt. Ezért volt szükség a Kassai Kormányprogramra is, amely sok esetben olyan jogszabályokat helyettesített, amelyek kiadására csak később kerülhetett sor. Szlovák szempontból az 1945. augusztus 25—

i 47. számú köztársasági elnöki alkotmánydekrétum 2. cikkelyének 2. pontjából az utolsó mondatot tartották fontosnak („Azokban az ügyekben, amelyek Szlovákia alkotmányjogi helyzetével függnek össze, szükséges az Ideiglenes Nemzetgyűlés jelenlevő szlovákiai tagjai többségének egyetértése is.") Ez a rendelkezés arra is lehetőséget adott, hogy elejét lehessen venni a szlovák képviselők majorizálásának, tehát, hogy a Szlovákiát érintő ügyekben a szlovák képviselőket ne lehessen leszavazni. Ezzel kezdetét vette a csehek és a szlovákok egyenjogúságának a megteremtése. A dekrétum 3. cikkelye szerint egyébként az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjaira az Alkotmánylevél rendelkezései, a Nemzetgyűlés képviselőházának tagjairól szóló törvények, valamint a képviselőház ügyrendje vonatkoztak. Határozathozatalhoz az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjainak a fele kellett, és a jelenlevő képviselők háromötödének szavazata

2

1. Az Ideiglenes Nemzetgyűlést nem a közvetlen és titkos választójog alapján hozták létre, ahogy azt a 300 tagú képviselőház megválasztásának esetére az Alkotmánylevél 8. §-a előírta. A képviselőket nem közvetlenül és nem titkosan választották, hanem közvetve, delegátusok útján. 81