Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
II. Kisebbségi Golgota
„mint a szlovák nemzet egyedüli jogos képviselője" egész Szlovákiában átvette „a törvényhozó és végrehajtó hatalmat", melyet mindaddig gyakorolni fog, míg a szlovák nemzet demokratikus úton meg nem választja törvényes képviselőit. Szeptember 1-jei 1. számú rendeletében ugyancsak kinyilatkoztatta, hogy Szlovákiában ő gyakorolja „a teljes törvényhozó, kormány- és végrehajtó hatalmat", s azt ígérte, hogy valamennyi törvény, rendelet és intézkedés hatályban marad, amennyiben nem áll ellentétben „a republikánus-demokratikus szellemmel" 9. „Megalakulását és egész tevékenységét tekintve olyan állami orgánum volt, amely feladatkörét nem a londoni emigráns szervektől kapta 1 0. A felkelés leverése után a Szlovák Nemzeti Tanács 1945 februárjában Kassán újította fel tevékenységét." Az első fontos dokumentum, amely szorosan összefügg a Szlovákia területén élő magyar lakosság sorsának háború utáni alakulásával, a Szlovák Nemzeti Tanács Manifesztuma . A tanács ebben a következőket tartotta fontosnak hangsúlyozni: „A magyarosítás és a feudális fasiszta rendszer exponenseinek, akiket a pesti kormány 1938 után küldött Szlovákia megszállt területére, vissza kell menniük oda, ahonnan jöttek. Az itteni magyar polgárok helyzete attól válik függővé, miként viszonyulnak majd a szlovák nemzethez, az új Csehszlovákiához és azok demokratikus és szláv orientációjához. A demokratikusan gondolkodó magyarok kötelesek lesznek felszámolni minden fasiszta, szlovákellenes és hungarista elemet. Az elmagyarosított szlovák származású polgároknak lehetővé teszik, hogy beilleszkedjenek a szlovák nemzet életébe." Semmi jó nem várt a magyarokra. Hasonló hangvételű volt az a beszámoló is, amely Szlovákia Kommunista Pártjának kassai konferenciáján hangzott el 1945 februárjában 1 2. „A március 1jén elfogadott Felhívás", amely minden párttagra kötelező érvényű volt, egyebek közt olyan megállapítást tartalmazott, hogy a magyarok az utóbbi hat esztendőben súlyos bűncselekményeket követtek el a szlovák nemzet ellen. Mindazokat a magyarokat pedig, akik üdvözölték és támogatták Szlovákia területének Magyarországhoz való csatolását és a fasiszta magyar katonaság általi elfoglalását, továbbá mindazokat a magyarokat, akik jogsértő és erőszakos cselekményeket követtek el ezeken a területeken a szlovák nép ellen stb., „el kell ítélni és meg kell büntetni mint a szlovák nemzet, a szlávság és a demokrácia ellenségeit". Majd amellett szállt síkra, hogy Szlovákia azon területei, amelyeket a múltban és a legutóbbi hat esztendőben erőszakkal elmagyarosítottak, „tervszerűen és fokozatosan ismét szlovákká legyenek". Még azt is megemlíti, hogy Dél-Szlovákia gazdag és termékeny földjének, amelyről a magyar grófok és feudális urak a hegyek közé szorították a szlovák földműveseket, újból vissza kell kerülnie a földművelő szlovák nép kezébe. A párt valóra is váltotta ezt a fenyegetést. Az értekezlet megkezdése előtti napon, „február 27-én nemzeti szempontból nagy jelentőségű rendeletet 1 3 fogadott el a Szlovák Nemzeti Tanács Elnök78
