Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

visszafordulás, a magyar kisebbséget felszámolni kívánó nagy történelmi kísérlet igazolása érdekében. A kérdés nyílt megvitatása 1963-ban Široký eltávolítása után indult meg.

3

9 Torzító anyagkezelések és erőszakolt elméletek léptek a színre, amelyek már nem határolták el magukat a háború utáni kisebbségi politikától, nem minősítették a nacionalista Beneš bűneinek, hanem kiaknázva az idők múlását, azokat megmagyarázni és igazolni igyekeztek az internacionalizmus és munkáshatalom szempontjai alapján is, ugyanakkor azonban még fenntartva bizonyos bíráló idegenkedést az antihumanista módszerekkel szemben.

4

0 A hangvétel a hatvanas évek vége felé határozottan megváltozik (Martin Vietor, Samuel Cambel). Ebben az új nacionalista „tudományos" irányzatban az úttörő Martin Vietor volt, aki a magyar kérdésben nemcsak a statisztika átírásával és kitalált számokkal manipulált, hanem egyéb forrásait is „átszerkesztette" nacionalista célok hasznosítására.

4

1 Olyan szerzők műveiben is, akik régebben bizonyos tárgyilagos önmérséklettel elemezték a magyar kérdést, a nacionalizmus javára tett engedmények válnak uralkodóvá (Juraj Purgat, Anton Rašla). Ugyanakkor megszűnt minden kritikai hang a történettudomány nacionalista deformációjával szemben, sőt Samuel Cambel a magyarellenes nacionalizmus propagálásában rehabilitálta az 1945-ös légkört.

4

2 Mindez azt igazolja, hogy — ugyanakkor, amikor a magyar történetírás ítéletet mond „a munkásosztály-ellenes horthyzmus, a két világháború között létezett agresszív magyar nacionalizmus és a magyar fasizmus bűnei" fölött — szükség van a történelmi kép helyreigazítására, a hiányok kiegészítésére, a kitalált valótlanságok leleplezésére, a múltbeli hibák okainak újrafogalmazására, hogy a nacionalista háttér mind magyar, mind szlovák vonalon elválasztható legyen a társadalmi haladás értékkategóriáitól. A háború utolsó menetében a magyar tömegek is békére, „nemzetköziségre" és demokráciára vágytak, joggal hitték, hogy a szlovák— magyar perpatvar végül is „osztályalapon" kerül le a napirendről. A dolgokat azonban másként készítették elő — nem lehet használni azt a kifejezést, hogy „másként alakultak", mert éppen ez a tudományos szépítgetés kerüli ki az alapvető tényeket -, a tömegek a diplomácia befejezett tényei szerint voltak kénytelenek a valósággal szembenézni. 1978 JEGYZETEK 1 Emery Reves: Anatomie míru — A béke anatómiája. Praha, 1947 2 L. Hoiotík: Príspevky k dejinám fašizmu v Československu a v Madarsku. Bratislava, 1969. (Lipscher L. felszólalása, 178. 1.) 3 Sebestyén József: Hodža Milán útja. Bratislava, 1938. 170.1. 4 Balogh Edgár: Hétpróba. Budapest, 1975. 158.1. 5 Irodalmi Szemle, Bratislava, 1967. szeptember 835.1. 6 R. Freund: Chráňte Československo. Praha, 1938. 126.1. 7 R. W. Seton Watson: Nové Slovensko (The New Slovakia). Praha, 1924. 112—118.1. 8 Tilkovszky Lóránt: Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon 1938—1941 c. könyvének recenziója Balogh Sándortól. Századok, 170/1. 196. I. 72