Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

mind a politikai pártok, mind a kulturális egyesületek viszonylatában. Ez persze nem jelentette a retorziók és a diszkriminatív intézkedések megszüntetését, a reciprocitás elve továbbra is a nemzetiségi politika terén követett gyakorlat kiindulópontja maradt. Ezenkívül nemegy túlbuzgó soviniszta hivatalnok még ezen az elven is túl akart tenni, ami oda vezetett, hogy az újabbnál újabb sérelmek felbukkanása egészen a háború végéig „szokványos" jelenség maradt. A magyar kisebbség részvétele a politikai hatalomban a szlovák állam fennállásának egyetlen szakaszában sem vált realitássá, pártjának az élet más területeire kellett összpontosítania figyelmét. A Magyar Párt tevékenysége A Szlovák Köztársaság magyar kisebbségének politikai pártja annak az Egyesült Magyar Pártnak volt az utóda - és maradványa -, amely 1936-ban jött létre az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt egyesülése révén. A párt Szlovákiában maradt vezetője, Esterházy János 1938. november 2-a után is folytatta pártszervezői munkáját, s nagy érdeme van abban, hogy a szlovákiai magyarság egyetlen politikai szervezete 1938 utolsó és 1939 első, nyugtalan és zűrzavaros hónapjaiban is fennmaradt. Esterházy kezdettől fogva arra törekedett, hogy a párt politikai súlyát minden rendelkezésre álló eszközzel növelje, s pártja számára igyekezett ugyanolyan pozíciókat kiharcolni, mint amilyeneket - politikai harcok nélkül - a németek elértek. Azon volt, hogy a párt irányítása alá vonja a szlovákiai magyarok valamennyi intézményét és szervezetét, ami sikerült is neki, de ennél többet nem tudott elérni. A Magyar Pártnak csaknem kizárólag Szlovákia és Magyarország államközi kapcsolatainak viszonylatában volt bel- és külpolitikai jelentősége; gyakorlatilag még arra sem nyílott lehetősége, hogy politikai fontosságú ügyekben érdemben eljárjon tagjai érdekében. A szlovákiai politikai élet színpadán csak egyetlen ember, a párt vezetője képviselte. A Magyar Párt élén a széles jogkörrel felruházott pártelnök állt, aki „a párt ténykedéséért személyesen felelős, politikailag, büntetőjogilag és fegyelmileg". O képviselte a pártot az államigazgatás és a hatóságok irányában, ő írta alá a rendeleteket, a jelentősebb okiratokat, gondoskodnia kellett a párt anyagi eszközeinek biztosításáról, döntött a felhasználásukról. (...) A Magyar Párt élén 1939-tŐl 1944-ig Esterházy János állt, s ezek az érvek kétségtelenül politikai pályafutásának csúcsát jelentik. Nem csupán formailag volt a központi pártvezetőség első embere, tekintélye révén valóban a szlovákiai magyarság vezetőjévé valt. Párttag az lehetett, aki szlovák állapolgársággal rendelkezett, hivatalosan is magyar nemzetiségűnek vallotta magát, s aláírta a belépési nyilatkozatot, ami annyit jelentett, hogy elfogadja a pártprogram alapelveit. (...) A párt struktúrájának legfontosabb elemét a helyi szervezetek jeletették, ezek együttesen alkották a kerületi szervezetet, a kerületi szervezetek pedig az országosat. A pozsonyi helyi szervezetnek a kerületieket megillető hatásköre volt. Helyi szervezet ott működhetett, ahol a magyar lakosság arányszáma elérte az összlakosság 5 százalékát. Ezekben az esetekben a megyei főnök adott 56