Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

Az egész világ közvéleménye megrettenve tekintett Prága felé, mindenhol kínos feszültségben számlálták a múló perceket s az órákat: vajon mit hoz az éjszakai féltizenkét óra, az ultimátum lejártának pillanata? Mindenhol olyan hírek terjedtek el, hogy éjszaka féltizenkető után megindul a német birodalmi hadsereg Csehország ellen és azonnal érvényt szerez a szudétanémetek követe­léseinek; a határidő azonban lejárt, Prága semmiféle választ nem adott. Ezzel juttatta kifejezésre elutasító magatartását. És Németország felől sem mozgósí­tás, sem csapatmozdulatok híre nem érkezett. A német kormány, erejének tu­datában, nyugodtan tovább várt, megbízott a szudatnémetekben, akik ebben a pillanatban megkezdték a cselekvő védekezést céljuk megvalósítására. Szeptember 14-én hajnalban azután köztudomású lett, hogy a cseh csapa­tok elözönlötték a Szudéta-vidéket. Az egész Szudéta-vidék katonai megszállás alá került, mindenhol megkezdődtek a statáriális tárgyalások és eljárások. Égerben a német tömegek összecsaptak a fegyveres katonasággal, Karlsbadban szudétanémet képviselőket tartóztattak le, tankok és páncélos gépkocsik vonul­tak fel a német városok utcáin. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a német kormány a cseh terrort nem tűrheti tovább. Az egész világon futótűzként lán­golt végig a hír: itt a háború! Úgy látszott, a csehek elérik céljukat, órákon belül lángba borítják az egész világot, újabb pusztító háborúba keverik az összes ha­talmakat és az egyik vagy másik oldalon lekötelezett kisebb államokat. Az obersalzbergi tanácskozás, magyar tiltakozás Prágában Ezekben a percekben érkezett meg Neville Chamberlain angol miniszter­elnök Adolf Hitler vezér és birodalmi kancellárhoz intézett sürgönye Obersalzbergbe. Az angol miniszterelnök a következőket üzente a Német Biro­dalom vezérének: — Tekintettel a fokozódóan válságos helyzetre, javaslom, hogy haladékta­lanul átjövök Önhöz békés megoldás keresésének megkísérlése végett. Légiüton kívánok jönni és holnap elutazásra készen állok. Kérem, közölje ve­lem a legkorábbi időpontot, amikor fogadhat és közölje velem a találkozás he­lyét. Hálás lennék, ha igen hamar választ kaphatnék. Hitler (...) ugyancsak távirati úton azt válaszolta, hogy szíves készséggel hajlandó a brit miniszterelnökkel szeptember 15-én Obersalzbergben találkoz­ni. Szeptember 15-én (...) Neville Chamberlain a hestoni repülőtéren repülő­gépre szállt és elindult Obersalzberg felé. Utána zúgott Anglia egész népének és valamennyi európai népnek köszönő és hálás kiáltása. London utcáin a járóke­lők csoportba verődtek, felvonulások kezdődtek, tízezrek és százezrek kiabálták mindenütt: Éljen a jó öreg Chamberlain! Az angol miniszterelnök a végső ve­szedelem órájában indult el, hogy megmentse a világ békéjét. Mindenki jól tudta, milyen mérhetetlen nagy és szörnyű tét forog ezúttal kockán. A várako­zás izgalma remegett végig az egész világon. (...) Délután öt óra tájban kezdődött meg Hitler és Chamberlain tanácskozása. Chamberlaint itt várták a legújabb csehországi eseményekről érkező hírek: a német—cseh határvidék lakossága kétsébeesetten menekül birodalmi területre a cseh katonaság és a kommunista bandák elől. A statáriumot a prágai kormány 45

Next

/
Thumbnails
Contents