Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

rom, Léva és Ipolyság környékén, valamint a Csallóközben — tehát a legkompaktabb magyar területek stratégiailag fontos pontjain — kell elhelyezni a cseh- és morvaországi, valamint a Felvidék északi területeiről érkező szlovák telepeseket.

2

1 A Csallóközben már a húszas évek első felében létrejöttek az első „csehszlovák" kolóniák. Önálló telepesfalvakká majd csak az évtized második felében szerveződtek, de jelentős nemzetstratégiai szerepük keletkezésüktől fogva nyilvánvaló volt. A Csallóköz első szláv telepei közé tartoztak a Tany község Rakottyáspuszta és Törömpuszta részében, valamint a szomszédos Bogya község Zsemlékes nevű majorságában létesített kolóniák. E három apró telepet 1926-ban önálló telepesfaluvá léptették elő Hodžovo néven. A földigénylők többségét Trencsén vármegyéből szállították ide, és ékelték be az alsócsallóközi magyar falvak közé. A rakottyáspusztai magyar nagybirtok 2400 holdjából például egy 1924-ből származó adat szerint mindössze 70 hold jutott a helyi igénylőknek, a többit idegenek kapták.

2

2 Mivel a telepeseket a szláv nemzeti elkötelezettség szempontjából is megválogatták, úgy tűnik, azok valóban tudatában is voltak „missziós" küldetésüknek a magyar Duna mentén. „Mi szilárd, áttörhetetlen gátként állunk a Dunánál, és rövid időn belül a kezünkben akarjuk tudni a magyar határvidéket" — írta 1923 nyarán az egyik szlovák telepes Rakottyáspusztáról a Szlovákiai Telepítési Szövetkezet értesítőjében, a Slovenský kolonistában. Az idézett telepes öntudatosan hirdette, hogy a szlovákiai föld a szlovák népet illeti meg. De máskülönben is — fogalmazza meg egyszerűen és sommásan a telepítési akció egyik igazi célját —, „az országban az az úr, akinek kezében van a föld".

2

3 Az agrárreform burkolt és nyílt tendenciáit ismerve bátran leszögezhetjük, hogy az a szláv nemzeti terjeszkedés egyik eszköze volt. Nem vitás, hogy a magyar etnikum „csehszlovák" telepesekkel való felhígítása a felvidéki magyar társadalmat mind szociális, mind pedig nemzeti szempontból károsan érintette. Mivel a felosztott nagybirtokok csaknem teljes egészében idegenből jött telepesgazdák és maradékbirtokosok kezére kerültek, a helybeli magyar parasztok és agrárproletárok joggal érezték magukat mellőzötteknek és kisemmizetteknek. Nagyon gyorsan bekövetkezett az, amire a magyar ellenzéki pártok vezetői már előre felhívták a figyelmet: a nagybirtokok kisajátítása és parcellázása következtében többezer helyi magyar mezőgazdasági munkás elvesztette megélhetési lehetőségét és vált földönfutóvá. „A gazdagodó telepesközségekkel szegény és rongyos magyar falvak néztek farkasszemet, de az indulatok kirobbanására vigyázott a jegyző csendőreivel" — jellemezte a kortárs Jócsik Lajos kitűnő érzékkel a telepítések következtében kialakult, szociális és nemzetiségi vonatkozásban egyaránt feszült légkört, valamint a süllyedő magyar falvak fülledt világát."

2

4 JEGYZETEK 1 Sbírka zákonů a nařízení státu československého. Ročník 1919. 289. 2 Vö.: Sbírka zákonů a nařízení státu československého. Ročník 1919,1920,1921,1922. 37