Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé

10. SZÁMÚ DOKUMENTUM Dr. Pethő Károly katolikus pap jelentése a Cseh- és Morvaországba deportáltak helyzetéről A Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság felhívása kapcsán a pozsonyi magyar meghatalmazott utasítására 1947. december 22-től végigjártam a Podbořanyi, Žateci — a kettőbe együttesen mintegy 4500 magyar nemzetiségű személyt deportáltak — és részben a Přešticei járást. Ennek a körútnak alapján — katolikus és protestáns lelkészek beszámolói szerint a többi morva- és csehországi járásban általánosságban azonos a helyzet, legfeljebb néhol, főleg a lakásviszonyok és a munkabérek terén még súlyosabb, mint az általam meglátogatott járásokban — a következőket jelentem: Az elhurcolt magyarság helyzetéről általános képet adni teljesen lehetetlen. Az egyes járásokban, sőt a járásokon belül is, ha nem is lényegileg, de bizonyos szempontokból eltérő az. Ez elsősorban anyagi helyzetükre vonatkozik. Lelki (kulturális) életük viszont majdnem teljesen azonos mindenütt. Leghelyesebbnek látszik tehát, ha az egész kérdést két nagy csoportra — szociális és kulturális élet — tagolva szemléljük. 1. Szociális életük Ebben a vonatkozásban külön kívánok foglalkozni a lakáskérdéssel, a munkaviszonnyal, a munkabérrel és az élelmezési, valamint a ruházati cikkek beszerzésének lehetőségével. a) A lakásviszonyok Az általam megtekintett három járásban: Podbořany, Žatec, Přeštice, kielégítőnek mondhatók. A megvizsgált kb. 130 lakásból emberi szempontból lakhatatlannak csak ötöt találtam. A többi lakás részben teljesen kielégítő — általánosságban egyszoba-konyha, kivételes esetekben kétszobakonyha —, részben azonban egészségi szempontból kifogásolható. Semmi esetre sem áll fenn tehát az, amit csehszlovák oldalról számos esetben hallottunk, hogy a munkaszolgálatra igénybe vetteket a németek új, higiénikus lakásaiban helyezték el. A jó állapotban lévő és nagyobb lakásokba még abban az esetben sem engedik be a magyarokat, ha azok jelenleg lakhatatlanok (Podbořany). A legtöbb deportált itthon saját, munkás- és parasztigényeknek kielégítő lakással bírt, tehát helyzetükben ezen a téren süllyedés következett be. b) A munkaviszony A téli időszakban a mezőgazdaság terén, amelyben a deportáltaknak majdnem 100 %-a nyert elhelyezést, a munkalehetőség nagyon korlátozódik. Állandó jellegű foglalkoztatást legtöbb esetben jelenleg csak a családfők nyernek. A családnak munkaképes — 16 éven felüli férfi és nő — tagjai többnyire csak a napnak bizonyos időszakában — reggel és este — dolgoznak, vagy pedig esetenként sürgősebb munkák elvégzésénél veszik őket igénybe. Más volt a helyzet a tél beköszöntése előtt. A családnak minden tagja, még a családanyák is kénytelenek voltak dolgozni, mégpedig megfeszített munkatempóban és a legnehezebb munkák elvégzésénél is. (A Podbořany és Zatéci járásban a komló megmunkálásánál, amely legalább annyira nehéz, mint a szőlőmunka, másutt pedig erdőmunkálatoknál. Az állatállománynak ma már nagyarányú csökkenése előtt voltak olyan helyek, ahol 3-4 ember 180-190 szarvasmarhát gondozott.) A megerőltető munka — a nyári időszakban reggel 4-től este 10-ig — károsan érezteti hatását egészségügyi szempontból. A fiatalok közül nagyon soknál tüdőbaj lépett fel. Csoda-e ez, ha tekintetbe vesszük, hogy egy 21 éves leány pl. most erdőmunkálatoknál foglalkoztatnak. Sírva panaszkodott, hogy már nem bírja a 30-40 cm átmérőjű fák kidolgozását, emelgetését. A mezőgazdasági munkáknál a téli időszakban való részbeni szünetelés és az elmúlt esztendő katasztrofális termése előidézte azt, hogy a gazdák több esetben a deportált családoknak felmondtak. A járási munkahivatal sokszor szintén nem tud foglalkoztatásukról gondoskodni, s így ezeknek megélhetése biztosítva nincs. Mint igazán szomorú példát hozom fel egy keszegfalusi magyar család sorsát (Salát Lajos, Žatec), 291