Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

gyalások eredménytelensége miatt és mindinkább sürgető és nyugtalanító magatartást mutatott. Minden jel arra engedett következtetni, hogy a Birodalom nem tűri tétlenül a nemzetiségi kérdés megoldásának időtlen-időkig való kitolását. A Birodalom határozott fellépése egyszerre megváltoztatta a prágai helyzetet: Prágát mindinkább óvatosságra és csökönyösségre, a nemzetiségeket mind nagyobb bizalmatlanságra hangolta. A pesszimizmus, amely a nemzetiségeket lassanként hatalmába kerítette, teljesen érthető. A hónapok óta húzódó tárgyalások — mi tagadás — kudarccal végződtek és a nemzetiségeknek tapasztalni ok kellett, hogy a kiegyezés, amelyet Prága diktálni szeretne, korántsem hozhatja meg a belső békét és távolról sem mozog az igazságosság és méltányosság síkján. A nemzetiségeknek látniok kellett, hogy Prága csak úgy hajlandó a megegyezésre, ha ez nem jár egyszersmind a „nemzeti állam" gondolatának feláldozásával és nem jelenti a cseh hegemónia megszűnését A cseh demokrácia tehát minden erejével igyekezett továbbra is jármában tartani a történelmi hazugsággal uralma alá terelt nemzetiségeket. Augusztus utolsó napjainak eseményei a nemzeti kisebbségekben mindjobban megérlelték az érzést, hogy nincs, nem lehet becsületes és igazságos kiegyezés a prágai rendszerrel. Megszakadnak a tárgyalások Az utolsó hónapok eseményei már hihetetlenül gyors, szinte filmszerű tempóban peregtek le. Beszámolónk itt már nem is szorítkozhatok másra, mint a történtek rapszodikus feljegyzésére. Szeptember eleje óta egyszerűen mintha megszűnnék a nemzetiségi tárgyalások eddigi tempója. A nemzetiségek mintha beléuntak volna az értelmetlen huzavonába, becsületes és őszinte színvallást követelnek a kormány részéről. Ezekben a túlfűtött történelmi napokban üzeni a londoni Times Prágába: „Mindkét részen áldozatokat kell hozni". Azonban Prága, úgy látszik, nem szívleli meg az angol tanácsot. Közzéteszi a „harmadik" nemzetiségi tervet, amely csak nagy vonásokban és az általánosság síkján mozogva ismeri el a nemzetiségek egyenjogúságát és az önkormányzat helyett a „nagymegyerendszert" akarja bevezetni. A prágai terv úgyszólván visszhang nélkül marad. Igaz, Prága most is azzal érvel, hogy „ha e harmadik tervet nem fogadják el a nemzetiségek, úgy a negyedikre kerül a sor", s került is — ám a nemzetiségeket most már sokkal komolyabb külföldi kérdések érdeklik. Konrád Henlein Hitlerhez utazik, „hogy a Führertől kapja meg az utasításokat a párt új politikájára nézve". Szeptember 8-án Prágában a magyar—német—szlovák—lengyel ellenzéki politikusok közös politikai egységfrontot teremtenek meg a kormány ellen. A hangulat lassanként elviselhetetlenül feszült lesz. Közben megtörténik a borzalmas mährisch—ostraui incidens, amelyhez rövidesen a verekedések és csendőrsortüzek egész sorozata járul. És ebben az izzó hangulatban jelenti be Beneš elnök szeptember 10-én rádión keresztül a nagy igét: „Legyünk optimisták!" Az elnöki szózat azonban már nem csendesíti le a kedélyeket. A feszült várakozás tetőfokát éri el, amidőn Hitler kancellár nürnbergi beszédét mondja. A nürnbergi beszéd után már drámaian peregnek az események. A szudétavidék lázban ég, a kormány kihirdeti az ostromállapotot és a nemzetiségi 28