Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé

mégis a világ zsidóinak a Lázárjai. Magyarországon nemcsak a bankok, a nagy gyárak, a trösztök és a legfontosabb ipartelepek voltak zsidók kezén, kik a lakosságnak 7,8 %-át tették ki, hanem a termőföldek nagy része is. Nem volt kellőképpen kiküszöbölhető, hogy a zsidók fényűző élete irigység tárgya ne legyen. Szlovákiában a zsidókérdést deportálással oldották meg, és a fasiszták következetesen nem érintették többé ezt a kérdést. Magyarországon ezzel szemben nem tapasztaltunk ilyen mértékű bánásmódot. Volt bizonyos tagadhatatlan feszültség zsidó és nem zsidó között, és a fasiszták Németország javára befolyásolták a magyar német — amely nem volt sem angol-, sem oroszpárti — a fent említett feszültség kirobbantására. De a magyar nép nem volt soha anynyira telítve a nácizmussal, mint a szlovák. A „Heil Hitler!" köszöntés Szlovákiában oly általános lett, hogy még a lakosságcsere-bizottság ügynökei és katonái is, kik Magyarországon a propagandát terjesztették, használták ezt a náci üdvözlést, úgyhogy az orosz hatóságoknak kellett eljárást indítaniuk a szlovák tényezők ellen. Sok fiatal magyar embert megöltek és megkínoztak azért, mert elrejtették fiainkat és minket segítettek. A szlovák zsidók 80 %-a, mely túlélte az üldöztetést, úgy mentette meg életét, hogy Magyarországra menekült. A maradék 20 % pedig partizán volt, vagy a koncentrációs táborból jött vissza. Mindenki tisztán láthatta, hogy a szlovák partizánmozgalom — tisztelet néhány kivételnek — nem volt őszinte együttműködés, hanem az volt a célja, hogy alibit kovácsoljon a szlovák népnek és hogy csökkentse a zsidók érdemeit. Tehát minden lehetőt elkövettek, hogy a zsidókat elnyomják. Mindeddig már sok híres antifasiszta zsidó volt kénytelen elhagyni hazáját. A szlovákok örülnek, ha egy-egy zsidót fogságba ejthetnek. Megakadályozzák a zsidó partizánok szökését, még akkor is, ha orosz háborús kitüntetéseket hordanak. Úgy kezelnek minket, mint magyarokat, azaz mint harmadik rangosztályba tartozókat. Az élelmiszerek szétosztása tekintetében is szégyenletes helyzetben vagyunk. Élelmiszerünket — jegyre — csak a szlovákok után kapjuk meg. Mindegyik szlovák, aki fogságba került vagy elítélték fasiszta működése miatt, még ha háborús bűnös is, sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint mi, kik annyi üldözést szenvedtünk és szenvedünk ma is. Kik azok a szlovákok, akik ma fontos szerepet játszanak? Helyi vagy megyei bizottságok tagjai. Elegendő olvasni a szlovák lapokat, a Cast és a Pravdát, kölcsönösen vádolják egymást, kiemelve a mai vezetőség fasiszta múltját, oly nagy pontossággal kifejtve, hogy míg a világ bármelyik országában már az illetékeseket megbüntették vagy távozni kényszerítették, addig Szlovákiában minden a régiben maradt. De mindezen ellentétek ellenére megegyeznek ezek az újságok abban, hogy a zsidókat üldözni kell. Ebben a kérdésben bizonyos megegyezés van a pártok között is. Kölcsönösen segítik egymást, mikor arról van szó, hogy megakadályozzák azt, hogy a deportálásból visszatért vagy csehszlovák háborúban megsebesült zsidók visszanyerjék régi gyáraikat, üzleteiket, melyeket időközben szlovákok igényeltek ki. A deportáltak hiába igyekeznek visszaszerezni vagyonukat, régi fasisztákat találnak vagyonuk birtokában, de most ezeket národní správcáknak hívják, azaz állami hivatalnokok, akiknek a garázdálkodása minden képzeletet felülmúl, sőt a szlovák hatóságok is támogatják őket. Következetesen nincsenek a zsidók még régi ingatlanaik telekkönyveibe visszavezetve. Nem kerülhetnek vissza régi gyáraik birtokába, kinullázták őket azzal az ürüggyel, hogy a birtokos megszakította vállalata vezetését több mint egy évre, s ez alatt az idő alatt engedélyük érvényét vesztette. Természetesen ezek az urak, akik határoznak a különböző bizottságok ügyeiben, személyes anyagi érdekeket követvén, minden lehetőt elkövetnek, hogy meggátolják az új törvények érvényesülését. De mégis sok kegyetlenkedés van, amely(ek)nek semmiféle anyagi színezete nincs, pl. a zsolnai, az eperjesi, homonnai és tapolcsányi pogromok. Miért ütik a szlovák katonák a mi zsidó bajtársainkat fényes nappal az utcán? Sok zsidó van, aki csupán az amerikai szeretetadományokból él. A szlovákok még ezeket az adományokat is fosztogatják, megrabolván jogos tulajdonunkat. Ma is azoknak a régi fasiszta állami tisztviselőknek a terrorja alatt kell élnünk, akik százával ölték meg azokat 285