Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé
Tárgy: zólyomi lakosok panasza kivizsgálandó! A panaszlevél mellékelve. A zólyomi állami rendőrségi hivatal elöljárójának. Az alábbiakban kivizsgálás céljából mellékelem Zólyom lakosainak panaszát. A vizsgálat eredményéről és az esetleges intézkedésekről mielőbb jelentést kérek. Na Stráž! (Védelemre fel!) olvashatatlan aláírás Az Állambiztonsági Központ főnöke Mélyen tisztelt Belügyminisztérium! A zólyomi lakosok tisztelettel kérik a lehető leghatározottabb beavatkozást Puskás helybeli református lelkész ellen, aki közbotránkozást kelt környezetében és az egész városban. A nevezett lelkész magyar, aki 1918 óta mindmáig nem tanult meg szlovákul, és meg sem akart tanulni, a felesége nem tud szlovákul, s az utcán és társaságban provokatívan csak magyarul beszélnek. A volt Csehszlovák Köztársaság idején állandó felügyelet alatt állt, megrögzött magyarságáért többször is eljárás indult ellene, sajnos azonban az illetékes hatóságok gyengesége és tétovázása miatt semmit sem bizonyítottak rá. Meghagyták szégyenfoltnak és kelésnek a szlovákok testén, hogy tovább garázdálkodjon és aláássa önálló államunkat. Legkedveltebb kijelentése, amelyet feleségével együtt állandóan ismételget: "Ez majd mind a magyar fennhatóság alá kerül." Mivel Puskás református lelkésznek nincs semmi dolga, és túl sok ideje marad felforgató tevékenységre, gócpontja és szervezője a magyar köröknek (Ruttkán, Besztercebányán és másutt) mindenütt, ahová istentiszteleteket jár tartani. Zólyomban a leglelkesebb hívei: (A következőkben nyolc — többségükben értelmiségi — személyt és családjukat sorolja fel a gyalázkodó feljelentés — K. L.). A rendőrség könnyen megállapíthatja, hogy ezeket az embereket áthatja a magyar szellem és a velünk való szembenállás, s hogy otthon és az utcán provokatívan magyarkodnak. Ezenkívül Puskás István református lelkész és felesége erkölcsileg annyira romlott és alacsony színvonalon áll, hogy perverz garázdaságaik mindenkit utálattal töltenek el. E disznóságok összes részleteit le sem lehet írni, sőt még a pornográfia is elszégyellné magát ezek előtt. Ezért kérjük a tisztelt minisztériumot, hogy rendelje el a rendőrségnek legközelebbi környezetük és főleg az általuk alkalmazott szolgálók kivizsgálását. (Egy mötovái szolgálójuk havi bért kap a lelkésztől csak azért, hogy hallgasson.) Aztán még létezik a gyengeelméjű Zumka, egy árva lány, akinek pirulákat adott magzatelhajtási célokra a pincében folytatott szerelmi kapcsolatot követően. Hát ilyen példákkal szemléltethető a zólyomi református lelkész lelkipásztori tevékenysége. Zólyomban azonban csak mintegy 14—18 református él, ezért fölöslegesen fizetjük ezt a bestiát, aki csak visszaél hivatalával, és kizsákmányolja az államot. Arra kérjük a tisztelt minisztériumot, hogy mielőbb oszlassa fel ezt a bűnbarlangot, és szabja ki a megérdemelt büntetést. Türelmünk már fogytán van, és reménykedünk abban, hogy az ide helyezett állami rendőrség megtisztít bennünket ezektől az élősködőktől, mert ha tanácstalan marad, akkor idegeink felmondják a szolgálatot, és magunk teremtünk rendet. A tisztelt minisztérium bizonyára súlyt helyez arra, hogy néhány nemzethű szlovák igazságos felháborodásában elkövetett meg nem engedett közbelépése miatt el ne veszítse kenyerét, ne szenvedjen kárt családjuk, hanem bizonyára megszabadít bennünket ezektől az élősködőktől, hogy ne botránkoztathassák meg ifjúságunkat. Na stráž! Zólyomi szlovákok 276