Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

Megszületik a Cseh Köztársaság A Csehszlovák Köztársaság a széthulló dunai Monarchia romjain alakult meg. Egy vesztett háború és belső összeomlás voltak az okok, amelyek az új állam felépítését lehetővé tették. Lloyd George 1918. január 5-én ugyan még úgy nyilatkozott, hogy „Ausztria—Magyarország felosztása nem alkotja részét az antant háborús törekvéseinek", s Wilson elnök 1918. január 8-iki ún. „14 pontja" is csak az „autonóm fejlődést" akarta biztosítani a Monarchia népei számára. S mégis, a hónapokkal később bekövetkező összeomlás már egészen más elvek alapján rendezte Közép-Európát. A „rendezés" elve: az „önrendelkezési jog" lett volna, ám e szent elvet figyelemre sem méltatták a békeszerződések megszerkesztői. Az új államhatárok megrajzolásánál kizárólag a politikai szempontok és nem utolsósorban a háborús bosszú játszottak szerepet. Csak így érthető meg, hogy az újonnan létesített Cseh Köztársasághoz, 6-8 milliót jelentő cseh nép uralma alá 3 és fél millió németet, 1,07 millió magyart, 2 millió szlovákot, 500 ezer rutént és 200 ezer lengyelt helyeztek. Tették mindezt az „önrendelkezési jog" alapján, az érdekelt nemzetiségek megkérdezése nélkül, sőt tiltakozása ellenére. Kimutatható, hogy már a köztársaság megalkotásánál nem az igazság, s a „wilsoni elv" játszotta a főszerepet, de mindenekelőtt a nemzeti gyűlölet, boszszú és az új cseh imperializmus megépítésének vágya. Jellemző e tényre a vezető cseh politikusok háború alatti szereplése. Edvard Beneš, későbbi külügyminiszter, majd köztársasági elnök, 1916—

ban jelentette meg Párizsban hírhedt vitairatát (Beneš: Détruisez l'Austriche—Hongrie! — Paris, 1916.), melyben a dunai Monarchia feldarabolását javasolja — „Austria—Magyarországot fel kell osztani! — írja vitairatában Beneš. — Romjain fel kell állítani a cseh-szlovák államot, mely magába foglalja Csehországot, Morvaországot, Sziléziát és Szlovákiát. Lengyelország, mely északon lenne vele szomszédos és Oroszország, mely keletről a Kárpátokon volna szomszédja, a független cseh állammal Németország ellen áttörhetetlen gátat alkotnának. Délen Nagy-Szerbia, a szerb, horvát és szlovén területekből egyesítve és Magyarországon át a Lajta és a Rába között egy korridor által a cseh területhez kapcsolva, Németország körülkerítését teljessé tenné. Itália segítené a szlávokat abban, hogy Ausztriát és Németországot az Adriától végleg eltávolítsák. Erdélyt Romániához fogják csatolni és a független Magyarország pusztán a magyarok által lakott területeket tartja meg. A nemzetiségi elvet nagy vonásaiban fogják alkalmazni, tekintettel a politikai és stratégiai szükségletekre. Pusztítsátok el Ausztria—Magyarországot! — Egyesítsétek a cseh-szlovákokat és jugo-szlávokat!" Hasonlóképpen érdekesek azok a hivatalos cseh megnyilatkozások, melyek 1918 őszén a magyar Felvidéket és a magyar városokat, így többek között Pozsonyt is, történeti jogon követelték. Beneš Pozsonyt mint „századok óta szláv várost" követelte a cseh köztársaság számára. Ugyancsak Beneš 1918 novemberében a párizsi Matinnak és a londoni Timesnak adott interjújában (közli a Times 1918. nov. 6-iki száma) azért követeli az egész Felvidék katonai megszál22