Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

IV. Beneš és Esterházy

elvet. A történelem minden kitérője ellenére ez az ő mának szóló üzenete. Vi­tatható marad, vajon éppen Beneš volt-e a legmegfelelőbb megvalósítója Masaryk örökségének, habár éppen Masaryk volt az, aki őt erre az emberfeletti feladatra kijelölte. Valóban tárgyilagos bíró a történelem? Mérhetők-e a törté­nelmi személyiségek a jelen kritériumaival? 1994 Vigh Károly EDVARD BENEŠ, A NAGY HAMISJÁTÉKOS „Beneš műve Masarykkal kezdődik, Masaryk műve Benešsel folytatódik. A közös mű: Csehszlovákia. A csehszlovák állam őnélkülük talán sohasem jött volna létre. Csehszlovákia csaknem kizárólag Masaryk és Beneš személyes te­hetségének, ügyességének, szorgalmának köszönhette létét." E szavakkal kezdődik Borsody István Benešrôl írt műve, amely ugyancsak 1941-ig tekinti át a cseh államférfi életútját, de így is talán a leghitelesebb pá­lyakép a két Csehszlovákia megteremtőjéről. Ami pedig az idézett bevezető értékelést illeti, az nem csupán szellemes, hanem egyben valósághű megállapí­tás a Csehszlovák Köztársaság külügyeinek irányítójáról. Éppen ezért ha Edvard Benešrôl, a magyar nemzet — és benne a csehszlovákiai magyarság — fő ellenségéről e könyvben, már csak a hírhedt beneši dekrétum miatt is szüksé­gesnek véltük legalább egy rövid pályakép magrajzolását, azt Borsody szemléle­tében és az ő megállapításait idézve tartottuk hitelesnek. Beneš elhitette a külfölddel, hogy Csehszlovákia a világ üdvét jelentő de­mokrácia pillére, a világbéke biztosítéka, az Európát fenyegető német veszede­lem megfékezője. Holott Benešnél képmutatóbb, agyafúrtabb, körmönfontabb külügyminisztere nem volt az első világháború utáni Európának. A mohó és kíméletlen nemzeti imperializmust kevés politikus tudta annyira fennkölt mó­don álcázni, mint ő. Igaz: Beneš külpolitikai sikereit elsősorban a szövetséges nagyhatalmak naivitása, elfogultsága, tudatlansága és tájékozatlansága tette lehetővé. Ugyanakkor viszont Beneš taktikai ügyessége, fáradhatatlan aktivitá­sa, a történelmi helyzetek kihasználásában tanúsított leleményessége, diplomá­ciai fondorlata is minden elismerést megérdemel. Éppen ezért Beneš joggal válaszolhatta azoknak, akik sikereit a „kedvező konstellációkkal" igyekeztek kisebbíteni: „Igen ám, de ez a konstelláció mások számára is megvolt, s mégsem tudtak vele mit kezdeni." — Beneš ehhez valóban jól értett. Elképesztően gyors karriert futott be. Az első világháború kitörésekor ő 30, míg Masaryk már 64 éves volt. Az 1918. november 14-én megalakult első cseh­szlovák kormányba külügyminiszterként mint 34 éves fiatalember került. Attól kezdve magszakítás nélkül a külügyek irányítója egészen 1935. december 14-ig, amikor is az aggastyán Masaryktól átveszi a köztársasági elnöki hivatalt. Te­135

Next

/
Thumbnails
Contents