Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

III. Az embertelen csehszlovák jogszabályok máig kísértő szelleme

Habsburg Ottó A SZÉGYENTELJES „BENEŠ-DEKRÉTUMOKKAL" AZ EURÓPAI UNIÓBA?* Bizonyos számú közép- és kelet-európai államnak az Európai Unióba való felvétele mindegyre időszerűbb lesz. A feszült nemzetközi helyzet, az oroszországi társadalmi fejlődés fenyegető iránya arra kényszerített egyes nyugati kormányokat, amelyek ez ideig politikai törekvéseikben megelégedtek a problémák szőnyeg alá söprésével, hogy most már reálisan foglalkozzanak a közösség kiterjesztésének kérdésével. A helyzetet csak tovább bonyolítja a közép- és kelet-európai államok majdani NATO-tagsága körüli vita. Ebben a vitában döntő fontossággal bír az EU-tagállamok pozitív vagy negatív állásfoglalása. Már láthatjuk Szlovénia esetén, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás még olyan térségekben sem egészen egyszerű, ahol viszonylag nyugalom uralkodik. Szlovénia gazdaságilag és politikailag egyaránt alkalmas arra, hogy felvegyék az Európai Unióba. Felvételét ma leginkább az nehezíti, hogy annak idején kiűztek szlovéniai otthonából bizonyos számú olaszt, akik ma — nem utolsó sorban személyi, vagyis nosztalgikus alapon — jogot formálnak arra, hogy most újra telket és földet szerezzenek Szlovéniában. Ezt viszont a szlovén törvényhozás annyira megnehezíti, hogy az olasz vágyak teljesülése majdnem a lehetetlenséggel határos. Jó néhány olasz emiatt panasszal fordult a római kormányhoz, mely fölvállalta, hogy ezen állampolgárainak hivatalosan is a szószólója lesz. Ezért fennáll annak a veszélye, hogy Szlovéniának az Európai Unióba való felvétele elbukik a két állam közötti ellentéten. Ez nemcsak Szlovénia számára lenne hátrányos, hanem az Európai Unió számára is csapást jelentene az előrelépés tekintetében. Ugyanakkor a szlovén csatlakozási gondok viszonylag csekélységnek számítanak ahhoz a problémához képest, mely a Cseh Köztársaság és a szudétanémetek között áll fenn. Míg ugyanis Szlovéniában legalább alapjában véve adva van a lehetősége az óhazába való visszatérésnek, bár olyan feltételek mellett, amelyeket csak nagyon kevesen tudnak teljesíteni, a szudétanémetekkel szemben a cseh fél oldaláról jelenleg olyan politika érvényesül, amely — teljesen ellentétben Havel elnöknek az 1989 novemberét követő felszabadulás után tett kiengesztelő kijelentéseivel a németek diszkriminálását tűzte ki célul. Tagadhatatlan, hogy ami a második világháború végén a szudétanémetekkel történt az akkori Csehszlovákiában — az genocídium volt. Egy egész néptörzset üldöztek el szülőföldjéről. Ha ma némely cseh politikus azt mondja, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert 300 000 német az országban maradt, arra az a válasz, hogy ez nem érv. Ugyanis ezeket az embereket csak azért nem üldözték ki Csehországból, mert nagy részüket mint kényszermunkásokat méltatlan körülmények között tartották vissza. Az olyan németek esete, akik cseh nőt vettek feleségül, ritka kivételt képezett, amely legfeljebb erősíti a szabályt. A legnagyobb problémát az ún. „beneši dekrétumok", azok a törvénytelen 131