Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

III. Az embertelen csehszlovák jogszabályok máig kísértő szelleme

az amerikaiakkal, végül az oroszokkal... Amikor kormányunk külföldön megalakult és hivatalosan is elismerték, egyértelműen megmondtam, milyen következtetéseket kell levonni ebben az értelemben a Müncheni egyezményből."

3 A győztes hatalmak kezdetben tartózkodóan reagáltak; még a Szovjetunió is szabadon akart hagyni minden utat csaknem a háború végéig

4. A csehszlovák kormány megpróbálta szövetségesei előtt jámbor köntösbe bújtatni a kitelepítés kérdését: Eszerint csak a „bűnössé vált náci németek"-nek kellett volna elhagyniuk az országot. Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió kormányaihoz 1944. november 23-án elküldött titkos memorandum még mindig csak 1,6 millió ember kitelepítését tervezte; a szállítást eszerint a lehető legjobban meg kívánták szervezni, és lassan, hosszabb idő alatt akarták volna lebonyolítani. Nyolcszázezer szudétanémet Csehszlovákiában maradhatott volna, magántulajdonukat pedig nem kívánták elkobozni

5. A csehszlovák kormány valódi célját ugyanebben az időben Beneš személyi titkára, Prokop Drtina tette világossá a csehszlovák ellenálló csapatokhoz intézett egyik parancsában: „Ami ennek a kérdésnek a megoldását illeti, még sok függ a háború végső fázisának lefolyásától... A kérdésre, hogy mi legyen a németeinkkel, egyre inkább kedvező választ ad a világ közvéleménye, mégpedig úgy, ahogy az népeinknek is megfelel. Számolunk tehát azzal a lehetőséggel, hogy német lakosságunk elszállítását megvalósíthatjuk, azonban nem jelenthetjük ki határozottan, hogy a hárommillió németünk mindegyikét el lehet szállítani. Ily módon talán lehetővé válik, hogy megszabaduljunk egy részüktől, maximum talán kétmilliótól, viszont nem bízhatunk nemzetközi megoldásban és nem is várakozhatunk rá. Szükség lesz rá, hogy a felszabadulás utáni első napokban saját magunk intézzünk el sok mindent... Gondoljanak mindig arra, hogy az egész nemzetnek fel kell erre készülnie. Ezért a német kérdés megoldását nálunk meg kell előznie a lehető leggyorsabban végrehajtott foglalásoknak és tisztogatásoknak. Az elnök hivatalos közleményeinek csakúgy, mint az itteni londoni kormánynak, mindig rendkívül tartózkodóaknak kell lenniük ebben a kérdésben, továbbá az is fontos, hogy nálunk ennek megfelelően ítéljék meg ezt a kérdést."

6 Ez a terrorra és tömeggyilkosságokra nem is oly burkoltan buzdító felszólítás 1945 nyarán a féktelen üldözések során vált valósággá.

7 II. A Beneš—vita és a hatályos csehszlovák jog A kitelepítés problematikája rányomta bélyegét a felszabadult Csehszlovákia kormányprogramjára, az 1945. április 5-én keltezett úgynevezett kassai kormányprogramra, mely különbséget tett „bűnös németek" és „lojális németek" között, és meghatározta a következőt: „Minden német és magyar egyén, akit a köztársaság, illetve a cseh vagy a szlovák nép ellen elkövetett bűn miatt vád alá helyeztek és elítéltek, elveszti a csehszlovák állampolgárságát, és halálos ítélet esete kivételével a köztársaság területéről örökre kitiltatik."

8 a) Az 1945. évi úgynevezett Beneš-dekrétumok azonban a kassai kormányprogramnál jóval tovább mennek. Részletesen a következő dokumentumokról van szó: 122