Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
II. Kisebbségi Golgota
elő, kérelmet nyújt he a szlovákiai magyar lakosság eltávolítására. Megint a kommunisták voltak azok, akik a többieknél is inkább kitartottak ezen alapelv mellett, és Gottwald, aki most már a párt elnöke volt, kijelentette, hogy a magyaroknak el kell tűnniük, még akkor is, ha az ügyre vonatkozó csehszlovák kérelmet a konferencia elutasítaná. 1 8 A békekonferencia Prágának azt az óhaját, hogy hagyják jóvá „200 000 magyar etnikai eredetű lakos Csehszlovákiából Magyarországra való telepítését", nem vette fel a békeszerződésbe, és megelégedett azzal a mindkét országhoz intézett felhívással, hogy a vitás ügyet oldják meg egymás között. A tárgyalás, mely ezek után Prága és Budapest között kezdődött, annak ellenére is sikertelenül végződött, hogy a magyar kommunisták vezetője és az ország legerősebb embere, Rákosi Mátyás Prágában személyesen járt közbe az ügyben. Révai és Farkas az 1947 októberében tartott Kominform-iilés magyar küldöttei, a tanácskozáson élesen bírálták a csehszlovákiai magyarokkal való bánásmódot, ami Rudolf Slansky felbőszült válaszához vezetett. 1' Időközben Prágában és Pozsonyban új ötlet született, miképpen lehetne, ha csak papíron is, csökkenteni a szlovákiai magyarok számát. Azoknak a magyaroknak, akik készséget tanúsítottak a „reszlovakizálás" iránt — ami csupán az erőszakos elnemzetietlenítés másféle megnevezése volt — további tartózkodást engedélyeztek, azzal a feltétellel, hogy hitelt adtak azon állításuknak, hogy legalább részben szlovák származásúak és otthon szlovákul beszélnek." 0 1947-ben 200 000 személynek engedélyezték a „reszlovakizálásba" való bekapcsolódást, majd 1948-ban további 144 000 személynek. Ha tudatosítjuk, hogy az 1980-as népszámlálás során 580 000 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, megállapíthatjuk, hogy a „reszlovakizálás" a szlovák nemzetiség számára nem jelentett tartós nyereséget. 1947 októberében Vlado Clementis, akkori külügyminiszter-hely et es a kormányban kijelentette, nem várja, hogy Szlovákiában 100—120 000 magyarnál több marad. A kormány ezután jóváhagyta Clementis javaslatait a nemzetiséggel való bánásmódot illetően:" 1 „A lakosság e csoportját úgy lehetne szétszórni, hogy az már ne alkothasson összefüggő tömböt s így már nem jelentene veszélyt. Ha ésszerű politikát folytatunk, a problémát viszonylag rövid idő alatt teljesen megoldhatjuk... Aztán megint polgárjogokat, nem pedig nemzetiségi jogokat adnánk nekik...." Bár 1948 februárja után a szlovák kommunisták nem érezték továbbra is szükségét annak, hogy Moszkvában magyarellenes soviniszták szerepében lépjenek fel, ezzel még nem kezdődött rögtön új korszak a szlovákiai magyarokkal szemben folytatott politikában. 1948. június elsején azonban Klement Gottwaldnak mégiscsak be kellett látnia: 2 2 „Országunkban továbbra is néhány százezer magyarral kell számolnunk. Valamiféle jogokat adnunk kell nekik ... azonban semmiféle politikai pártokat, semmiféle szakszervezeteket, semmiféle külön statútumot. Valamit adnunk kell nekik, hogy nyugtunk legyen ettől. Erre külpolitikai okokból is szükség van. Egész rendszerünk hézagos..." 111