Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

— Nem. Elhozta feleségnek a púpos lányt. — Ezt megértem. Elvette, mert tudta róla, hogy az nem herdálta el a fiatalsága kincseit, mert kinek herdálta volna el? A púpos lány kinek köllött volna? Hiszen van ölég egyenes lány a faluban. — No, aztán másképpen fordult. Mert ugye, addig úgy volt, hogy Sanykó el akart menni a faluból, hát ahhoz el akarta adni a földjeit. De most, hogy a felesége lett a púpos lány és itt maradtak a faluban, ahhoz már köllöttek a földek is. — No igen. Fundamentumnak. Egy ember életéhöz nem volt ölég a két hold, két embernek már öl égnek köllött lenni. Ez is a parasztsorshoz tartozik. — De mégis kicsúszott a lába alól. — Hogyan? — Nagyon éhes lehetett a pakonyi Bálnás Mihály arra a földre. Pénzt adott Sanykónak, amire Sanykó azt gondolta, hogy hozomány, de Bálnás azt mondta rá, de csak későbben, hogy foglaló az a földre. — Nem mondta, hogy mire adja? — Nem kérdezte Sanykó. — Akkor nem köllött foglalónak lenni. — De Bálnás Mihálynak tanúi voltak arra, hogy alku közben szó volt arról, hogyha Sanykó eladja a földet, akkor Bálnás feleségének szerzi a púpos lányt. — Törvényre mentek. — Igen. Sanykó vesztett. — No. Pénzt kapott Sanykó, amin más földet vehetett. — De nem vett. Föld nélkül maradt. — Föld nélkül? — A púpos lány meg Sanykó nélkül. 68