Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Kőművesmunkás volt. A városban dolgozott, néha ivott és a lányával főzette meg az ételt. Tiltotta a lányának a legényekkel való szerelmeskedést. De Jozsó akkor már régen benne volt a lányka vágyaiban és megszokásában, hogy az apja tilalma ellenére is megkeresse csókos vágyai kielégítésére a rétetkaszáló nappalokon és a holdas éjszakákon. Barna, rövid szoknyájában, mezítláb futott végig a falun, hogy odaérjen arra az órára, amelyiken Jozsót ott tudta valahol, a patakhídon, vagy a malomerdőben. Az apja tizenötben rukkolt be katonának a húszévesek korosztályával és harmincban jött haza a lánya mellé családfőnek. A felesége meghalt az idő ködében valahol. Tiltotta a lánykájának az apja Jozsót, mert jól tudta ő, hogy találkozni szoktak. A faluban mindenki tudta. Pletykaszájra vetődtek. Harmincötéves fonák valójával ő maga kívánta meg a lányt. Amikor maga alá akarta gyűrni, akkor arról beszélt neki, hogy nem is biztos, hogy ő az apja, hiszen a berukkolása után a tizenötödik hónapban született. Az igaz, hogy szabadságon is volt az első évben, de ki tudna arról bizonyságot tenni, hogy a háború forgatagos napjaiban hűséges volt-e hozzá a felesége

1? Ilyen beszédekkel tepergette maga alá a lányt. De megszökött a házból a lányka. Az öreganyjához futott vissza és titkolta mindenki előtt, hogy az apja vadállatnak mutatkozott meg előtte, hogy megutálja. De Jozsónak elmondta és Jozsó nekem, hogy lás64