Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Tele lett piszkos, büdös köddel a szoba, ráült a fehérremeszelt falakra pecsétes jelnek. Amikor utánanéztek, akkor látták, hogy a konyha felől rongyokkal van begyömöszölve a kéményluk. Máris tudták, hogy Márton bosszantaniakaró csínyje volt a dolog. A konyhában épített kemence a hátulsó szobában púposodott nagy hasával. Sohase sütöttek benne semmit, azért a hátára szokta rakni Yikta asszony a tejes köcsögöket. Egyszer, egy éjszakán begyújtott Márton a kemencébe. Fűtötte, csak fűtötte. A drága sok tej fölforrt, széjjelrepedeztek a köcsögök — elfolyott mind. Egyszer Béla tehene elvetélte a borjút. Nem is mondták senkinek, de tudták, hogy Márton döfte hasba a tehenet vasvellával, a tehénhason át a bennevolt borjú orrát. Lajkó és Jóska egyszer szembeszálltak vele. A szemébe kurjogatták, hogy lopja a fájukat és azt tüzeli. Megleste őket az éjszakában és fölképelte őket dagadt emberekké. De akkor már az évekkel együtt nőtt a két suhaj dacossága. Egy nyári éjszakán fölgyújtották magányosan álló, szarazza ért rozsvetését a határban. Sohase kérdezte tőlük senki, ők tették-e és miért. Egyszer szabadságon volt otthon. Berobogott Béláék szobájába. Mindszentek előestéje volt éppen, Yikta asszony két elhalt kisgyermeke sírjára csinált krizantínkoszorút. Márton kikelt képe előremeredt, fenyegetést jelentett, elszánt fenyegetést. 62