Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

tizenötezer korona. És csak te mész a tehenekkel. A fiad, meg a lányod itt maradhatnak, hogy a földeket megdolgozzák. — Csak volna kinek fuvarozni. De fuvarozni csak télen hívnak a püspök erdejébe, három, vagy négy napra. Meg a majoros hív, amikor sürgős a búzakeresztek behordása esős időben. Akkor is, ameddig az övét hordom, az enyém elrohad a tarlón. — Hát úgy van. Ismertem én ezt a falut. Olyan aprócskák a házai, akárha attól félnének, hogy elfújja őket a szél, azért húzódtak össze olyan apróknak, olyan laposaknak. Az apró házaknak apróka ablakaik is vannak, akárha azt akarnák bizonyítani, hogy ebben a faluban az emberek is alacsonyabbak más emberfiánál. Pedig ez nem áll. Akkorák az emberek itt is, mint másutt. Hogy a házaik alacsonyabbak, kicsinyebbek, annak az átkát ők érzik a legjobban. Jobban érzik, mint én; aki szerető szívvel nézem őket nagy kínlódásukban. ý Heten laktak az egyik telken. Egy özvegyasszony is, akinek lánya volt, sudár, magas, barna, vidám, ringó. Haragot tartott az özvegyasszony az egyik parasztemberrel a közös ház miatt. A harag ott robbant ki a szérűn, nyári napon, elhatározó bosszúban. A szérűn halt meg a megözvegyült asszony elfáradt férje. 58