Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

elhitte, hogy ha annyiszor emlegetitek, hát akarjátok is. A szátok volt a hibás, amelyik nem azt mondja, amit gondoltok. Tudta a bíró, hogy mért mossa magát. És tudta, hogy éppen Virgács József előtt jó mosakodni. Mert megzavarodott a szóktól Virgács József, leszegte alázatosan a fejét és mondta szelíden: — Megbocsáss, testvér. Elment. Hazament. A háza elé hordott holmira feküdt és ott virrasztotta át az éjszakát. A többi ember ugyanúgy töltötte a bizonytalan időt. * Másnap a bíró az erdőre küldte hosszú tanácskozásra a fiát Bon dó Ferkóhoz. Barlang volt a sűrűben. Látatlan volt a barlang minden emberszemnek, de aki tudott róla, az beléfurakodott a bokrok sűrűségébe és a bokrok mögött bent találta magát az erdőben. A bokrok előtt elszólta magát a bíró fia: — Itt vagy, Ferkó ? Kiszállt egy hang a láthatatlanságból: — Itt én. Akkor a bíró fia bemászott. A földön ült Ferkó, s

zaraz leveleken, mert az alacsony üregben nem lehetett állni. János mellékúszott a félhomályban. Lekezeltek. — Mi van a faluban? — kérdezte Ferkó kíváncsian. — Csendőrök. Húsz csendőr. — Ki félhetett, hogy jelentette a dolgot a csendőröknek? 50