Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

edényt megtöltöttek vízzel, még az összedrótozott cseréptálakat is. Érezték, hogy most már bizonyosan elveszhetik a megszokott otthon, hát glédába álltak mindannyian, hogy mégiscsak megvédjék maguknak. Azok az emberek, akik a bíró terveivel együtt gondoltak, akik belátták a változás szükségét, azok se maradtak el a többiek mögött, azok is hordták a vizet. Amikor az esti harangszó fölhangzott, akkor úgy érezték, hogy az is ijedtebben búg, mint máskor. Akkor már csak a puszta falak meredeztek a sötétség felé. Az ágyak, székek, faliképek, edények, liszteszsákok, kosarak, ruhaneműek, mind ki voltak hordva a patak partjára, hogy a tűz ne érje őket. A harangozó remegett, amíg a kötelet húzkodta az esti imához. Azzal az elhatározással ment föl a toronyba, hogy reggelig le se jön. Vigyázni fog, hogy megadhassa a jelt, amikor az első lángnyelv kicsap. A remegése okozta azt, hogy a harangszó ijedten búgott és a nótájából is kihagyott hangokat, A harangszó alatt levett kalappal imádkoztak az emberek, összekulcsolt kezekkel az asszonyok. Aztán is sokáig álltak még így, mint a megütöttek. Ezekben a furcsa félelemmel és feszültséggel telített percekben szedte össze magát Virgács József, hogy valami keserű, félő ösztöntől hajtva, elinduljon a bíró háza felé. * Amikor a csendőrök betértek a bíróhoz, a bíró éppen vacsorázott. Az egész családjával vacsorázott, nagy nyugalomban. Három fia volt, erős legények, akik a földek meg42