Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

azokat a szavakat, amikkel fölvilágosította volna őket. — Ez gyújtani akar — mondták egymásnak. Széjjelharapózott a gyanú. Megijedve gondolta el az egyikük, hogy szólni köllene a csendőröknek. De a másik lebeszélte őt azzal, hogy ismertette előtte a bíró elgondolását: — Azt mondta egyszer a bíró, hogy az egész ország közvéleményére építi föl a falu új fölépítésének dolgát. Kinek kell tudnia azt, hogy készakarat volt az, hogy leégjen a falu? Senkinek se köll tudni. Vannak mindenféle intézmények és egyesületek az országban, csak ezekre köll hatni, hogy a mindenféle népbarátságot hirdető egyesületeknek megessen a szíve a falu sorsán, amikor meglátják leégve a meztelen pucérságát. Majd jön segítségül pénz is és jön segítségül engedély is arra, hogy segélyért faluzzon a széles tájékon valaki. Dél felé van Komárom, kelet felé Kassa, észak felé Zsolna, nyugat felé Pozsony. Majd szerteszéled a falu egv-két hétre, mint ahogyan a templomépítéshez koldulják össze gyakran a pénzt. Megy az egyik ember öt faluba, megy a másik három városba és összehozzák azt a pénzt, ami köll. Tavasztól őszig befejeződhetne az építkezés a domb alatt. Ilyen elgondolás volt a bíró elgondolása. Elmondta az aggódó legénynek a másik a kocsmában, hogy Ferkó homályos szavai miatt valamikép megnyugtassa őt. Magukban már elfogadták ezek a megfáradt emberek az elkerülhetetlen jövőt, ahogyan a bíró akarta. Aki nem is tudott belenyugodni, az is csöndes volt és nem tiltakozott. Mert azt mindenki tudta, hogy tilta3 — Sellyei: Elfogyott a föld alóla. 33