Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

ressem azt, amit elveszítettem

1? amit meg akarok találni? Gyámoltalan a parasztember, hogy sehova se lát. Se előre nem lát, se hátra. De meg szeretné találni az asztagban azt a búzakévét, amit őtőle loptak el. Hát, hogy sokáig ne kölljön keresgélni, ne kölljön szétrakosgatni az egész asztagot; ráfogja akármelyikre, hogy az az övé, éppen azt keresi. De akkor jön valaki más is és azt mondja, hogy nem az az. Ezen van aztán az összecsapás. Értelmes ember Ferenc, hát odaállt Sanyi elé és rátette a vállára a kezét: — Jól látod, hogy mik a dolgok. Mégse vagy egyenes a cselekedetekben. Neked nem éppen Rózsika az, akit akarsz és mégis rontod egy emberpár dolgát. Megvadult Sanyi a vádra. Elsötétült az arca és a szavak rekedten buktak ki belőle: — Ne álljon az útamba senki! Ferenc a szemébe nézett: — De te az útjába állhatsz másnak? — Állhatok. — Még ha szerelmet rombolsz, akkor is? Lelippedt Sanyi. De összeszedte magát: —• Valami jogot adhat az is, hogy az apja egy családba boronált vele. Meg az is, hogy egy családba tartozunk. Mért köllene a földnek átmenni más faluba? Mért köll egy embernek is más faluba tartoznia, ahol nem született? Aki itt született, azokat mind egybe köllene kötözni, hogy egymás sorsáért legyenek. Mért köllene Rózsikának más faluba tartoznia? Jobb ott az élet a más faluban? Akkor se jár neki semmiért se a jobb élet, mert mivel érdemelte ki? Vagy rosszabb 192